Daniel Muth
德文
ÉG ÉS FÖLD
Még látható, ahogy a réz eget
nyers, grafitszürke felhők benövik,
akár a vadhús; fenn kinézeget
egy-egy pászma. Elernyed, megtörik.
Fordul a táj. Sivalkodó vonat
láthatárán ott ég az ég tovább -
fényes fémjén tűzzománc bevonat
a glóriát sugárzó fénynyaláb.
A vérmes századot átfúrtuk, mint a féreg:
berogy a múlt a magán-alagút felett.
A történelmet elfedik a törmelékek.
Rönkholtak alvilága fűti a gyepet.
Mire a mélységből az ég alá kiérek,
robogva életemből irgalmatlanul,
kihűlnek fájdalmak, szavak, vidékek:
arcom elé a szürke felhőpenge hull.
从: Harmadik történet
Pécs
录制: 2004, Petőfi Irodalmi Múzeum
ERDE UND HIMMEL
Sichtbar noch, wie die dunkelgrauen
Wolken wildfleischartig das Kupferfirmament
bewuchern. Oben übt sich scheu im Schauen
ein Lichtstrahl im würgenden Element.
Die Landschaft dreht sich. Ein kreischender Zug
schleudert den rings flammenden hohlen Himmel,
dieses helle Metall, den Emailüberzug
der Lichtwellen, das barocke Gewimmel.
Wir durchbohrten wie Würmer unsre Zeit.
Sie war Person und dieser Person Splitter -
ein eingestürzter Tunnel die Vergangenheit.
Ich flieh ins Freie atemlos und bitter:
Strunk-Tote heizen von unten den Rasen.
es fällt jäh, gnadenlos in mein Gesicht
der verschärfte Horizont, die graue Klinge.