Gábor Schein
Ovidius szabad
Ovidius szabad
Nagy orrú költő, hazatérhetsz,
a száműzetés letelt.
Kétezer év nem nagy idő, látod,
semmi sem tart örökké.
Egy csonka cserép Pannóniából
rakodómunkás-arcodat is
nemrég elárulta. Egy szegény légiós
skiccelte föl. Fogadok, egy marék
fügét sem fizettél érte. Megtehetted.
Aki száműzött, nem lehet már
száműzöttebb. Ő ül a bakon,
magának őre. És mi volt az út?
Semmiségportya? Szélkordé
csattogó futása? Ködlábtrappolás?
Az ének nem láng, utat nem mutat.
Nyugat kapuja az éjbe tárul:
hullákat vet partra a tenger,
gyerekét is, mint döglött kishalat.
Az élőnek gyűlölet, a halottnak undor.
Róma visszavár. A szenátus
egyhangúlag döntött. Örülsz-e?
A tetőt már fény veri, indulj!
Kell más vigasz? Fogd, jobbat
úgyse lelsz: semmi sem tart örökké.