Péter Kántor
In memoriam Tatárszentgyörgy, 2009
In memoriam Tatárszentgyörgy, 2009
Mindig éjszaka mentek gyilkolni,
mindig csőre töltve a fegyvert,
álmából riasztva fel a gonoszt,
akinek egyetlen ismertetőjele, hogy cigány.
Amúgy lehet férfi, nő, tökmindegy,
lehet kisgyerek is, karon ülő is.
Gyorsan levadászták a férfit, a nőt,
az apát a fiával, az anyát a lányával,
aztán gyerünk ágyba bújni,
tervezgetni tovább a szép jövőt.
És teltek a napok, a hetek, a hónapok.
Mindig éjszaka mentek gyilkolni,
és mindig fegyverrel a fegyvertelenek ellen,
álmából riasztva fel a gonosz cigányt,
akinek esélye sem volt menekülni.
Az emberek először meghökkentek:
Kivégzés? Ölik a cigányokat?
Vagy talán ők ölik saját magukat?
Gonosz cigány a gonosz cigányt?
Megborzongtak, és a borzongásukban
rémület és káröröm keveredett.
Szörnyülködtek, mert szörnyülködni jó,
de aztán kezdték megszokni ezt az új módit,
úgy tettek, mintha az égből jönne a halál,
a szél hozná és a szél vinné a gyilkosokat,
nem egy földúton parkoló fekete dzsip.
Beletörődtek, hogy mindez lehetséges,
és a vállukat vonogatták; egy reggel én is
láttam a tükörben, ahogy lesütöm a szemem,
és vakarózom, de hiába vakarózom,
nem tudom levakarni magamról a szennyet,
a beletörődés szennyét, gyalázatát.
Aztán egy nap elkapták a gyilkosokat,
megszűnt az éjszakai cigányvadászat,
elmúlt ez a rémálom, lehet nyugodtan aludni,
álmodni, hogy a cigány nem szitokszó,
felriadva vakarózni a sötétben.
*2009. február 23-án a Budapesttől 60 km-re délkeletre fekvő Tatárszentgyörgyön lelőttek egy roma férfit és ötéves fiát, házukat felgyújtották, amivel súlyos sérülést okoztak másik két gyereknek és édesanyjuknak. A gyilkosságok a romák elleni erőszakos támadássorozat részei voltak, amelyet egy szélsőjobboldali csoport követett el 2008–2009 telén.