Daniel Hoffman 
Translator

on Lyrikline: 4 poems translated

from: 匈牙利文 to: 英文

Original

Translation

Vécétartály-villanella

匈牙利文 | Szabolcs Várady

Felébredek úgy negyed négy körül.
Meghúzva nincs, de mégis jön belőle:
a vécétartály magától ürül.

Az ilyesminek ugyan ki örül?
Az ember este kifacsarva dől le,
s arra ébred úgy negyed négy körül,

hogy kísértet jár, vagy pláne leül.
Na nem, ez aligha telik ki tőle!
A vécétartály magától ürül.

De hát jobb-e kísértettelenül?
Mintha egy halottalan temetőre
ébrednék fel úgy negyed négy körül.

Visszaaludni mikor sikerül?
A világ veszélyekkel teleszőve.
A vécétartály magától ürül.

Hogy is ne félnék éjjel egyedül?
Mit tudhatom, mi jön még? Mért, mi jönne?
Felébredek úgy negyed négy körül,
a vécétartály magától ürül.

Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum 2006

Villanelle

英文

1 wake at half past three or near enough.
The chain unpulled, in one continuous wave,
the toilet bowl is draining itself off.

Does anyone out there go for this stuff?
You 've worked alI day, you need a wash, a shave,
you sleep till half past three or near enough

then spooks, who, not content to mope or sough,
sit and perform! And what you'd not believe:
The toilet bowl is draining itself off.

Better without the spooks perhaps? It's tough,
like waking in an unJenanted grave
at half past three or four or near enough.

To sleep? Impossible. Mere blind-man's buff.
The world is full of dangers, won't behave.
The toilet bowl is draining itself off.

You fetch your market price though it seems rough
never to know the pimp for whom you slave.
1 wake at half past three or near enough:
the toilet bowl is draining itself off.

Translated of Daniel Hoffman

from:The Gettysburg Review, 2003

Dióhéj

匈牙利文 | Szabolcs Várady

Négyéves lehettem, mikor egy sörétet
dugtam fel az orromba. Már itt van –
mutattam később a homlokomat.

Keveselltem volna a törődést?
Volt ház meg kert, domb és folyó.
Meg a kutyánk, egyszer a torkomnak ugrott.

A karácsony jó volt. Rejtélyek kavarogtak
a sötét nagyszobában, kinn a hó.
Készülni, várni. Várni volt jó.

A felnőttkort, igaz, nem olyannak
képzeltem. El sem fogadtam véglegesnek.
Hogy amik esnek, végleg. Hogy volna legvég.

A nőket nem jól szerettem, tudom.
Akit nagyon – mint aki fuldokol.
Később, lángnyelvek közt – mint a vizes fa.

Több önutálat, mint önkívület.
Az ilyet aztán ami, ha, utoléri,
az se a sorsa. Hátrál, hátráltat,

amíg teheti. Nem elég senkinek.
Homlokba golyó? Megszűnni? Létrejönni?
Ólálkodik az ádáz elodázás,

ugrásra kész a dupla vagy a semmi.

Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum 2006

Nutshell

英文

I must have been four when I shoved a BB
up my nose. It's reached here already,
I pointed to my forehead.

Was I clamoring for more attention?
There was a house, a garden, a hill, a river.
And our dog that once leapt at my throat.

Christmas was good. Mysteries whirled the dark
living room where the tree was hidden. Outside, snow
whirled. Preparing, expecting. Expecting was good.

True, I imagined being grown up to be
different. I never accepted it as final.
That whatever happens, is. That there's a final end.

I didn't love women well. I know it.
Those I deeply loved, like a drowning man.
Later, among flames, a wet log.

More self-contempt that self-abandonment.
To such a man whatever happens isn't even
his own fate. He retreats, while he can

causes mischance. He's not enough for anyone.
A bullet to his head? To end it all? To live?
Grim procrastination lurks,

double or nothing takes all.

Translated of Daniel Hoffman

from:The Gettysburg Review, 2003

Fejünkbe száll a holdvilág

匈牙利文 | Szabolcs Várady

Fejünkbe száll a holdvilág ma is csak:
delej-szeszét ereszti, mint a vízcsap.
Fonnyadt kedélyünk szinte felvirul.
De bírható-e másképp? józanul?
Nem is csak a fölfakadt közfekélyek
gennyorgiája (hisz fakad vele
kéj is talán) vagy a nem-működésnek
ez a rendszertelen őrülete.
De én magam! De mi! A fölfakadni
nem és nem képes, belül terjedő
nem is tudom jól megnevezni, hogy mi:
a félreélt, kisiklatott idő.
Bizony hogy jó, ha van hold égbe hűtve!
Hogy fölpezsegjen az elérhető:
kiszikkadt belvilágunk röpke üdve.

Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum 2006

The Moonlight Gets into Our Heads

英文

The moonlight gets into our heads, no need to force it:
its potent-spirits dribble like a faucet.
Our long faces light up, unwrinkle, mist.
But could we bear it otherwise, unpissed?
lt's not just the madness of some horrid unction
composed of bursting ulcers (since pleasure too might
be on tap), nor of simple malfunction,
this anarchy, this chaos of the moonlight.
It's there in me! But what! A thing that can't quite
burst nor spread, some seething inner brew
whose name or substance l may never write.
Time wasted, time we leak away, run through.
A good thing the moon is frozen in its station!
May the attainable bubble down its flue
and offer the dusty soul its flighty salvation.

Translated of Daniel Hoffman

from:The Gettysburg Review, 2003

P. Gy.

匈牙利文 | Szabolcs V

Az ablakon a hold ma besüvít.
Álmomban itt vagy. Álmomban vagy itt.

Kocsiba ülök. Megáll a kocsi.
Kiszállok, várok. Még jön valaki.

Milyen vidáman és fiatalon!
Viharkabát ez rajtad? Vagy ballon?

Egy szobában írnak. Valaki ír.
Papír telik. Megtelik a papír.

Egy strófát te írsz, hozzá egyet én.
És úgy vagyunk, mintha az elején.

Ilyen vidáman és fiatalon.
Hogy süvít be a hold az ablakon!

A járda mellett megállt a kocsi.
Kiszálltam. Hogy még jön majd valaki.

Egy strófát te, és hozzá egyet én.
Megtelik a papír az asztalon.

Papír papírra, egy egész halom.
Minek vagyunk? minek az elején?

Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum 2006

In Memory of György Petri

英文

The moon's a cannonball through my window.
You are in my dream It's in my dream, it's you.

I get into the car. It stops. I get out.
Someone will be coming soon. I wait.

How cheerfully, how young!
Is that a windbreaker, or a raincoat you are wearing?

Writing in a room. Someone is writing.
Pages are filling up. Pages filling.

You write one stanza. I add my part.
And we are again as at the start.

You are so young, so cheerful. How
The moon booms through the window!

The car stopped by the curb. I got out.
For someone will be coming yet.

One stanza's yours, mine the next one.
The page on the table's filling up.

Page after page, a growing heap.
Why are we here? And what have we begun?

Translated of Daniel Hoffman

from:The Gettysburg Review, 2003