Péter Nádas 
Translator

on Lyrikline: 9 poems translated

from: 德文 to: 匈牙利文

Original

Translation

Poetik [nebst Kommentar zum Zyklus Alexandria]

德文 | Joachim Sartorius

(von Konstantin Kavafis verworfenes Gedicht,
geschrieben vor dem Jüngling von Myota,
Marmor, 180 cm, 460 - 450 v. Chr.)


Das Gedicht
sucht einen Ort
für die Schachzüge meines Verlangens.
Es kann es nicht offen tun.
Erspart mir Erklärungen.
Die Stadt ist eine Bürde.

Fabel, Apokryphe: Alter Stoff
verhüllt die Schenkel, 
das gelbe Mal an der Leiste 
mit dem Flaum.
Helles Gesirr, bedenk ich’s,
über der Haut wie von
Einenachtlibellen.

Es ist Gaze, gesponnen
aus steinernem weißesten Stein.
Aus vielfach gebrochenem Flügel.
Widrig breche ich

wieder den alten Stoff
mit Sprache: Worten,
die ich vor der Bourse, im Café,
im teerfarbnen Zimmer
hörte. Auflas in alten

Geschichtsbüchern. Das Gedicht
mag keine Verzierung. Es ist
auf Stilisierung aus: Plissé, 
das die Stärke
der Wölbung verrät.

Ein Gedicht ist für niemanden.
Ich schicke es meinen Freunden,
die Freiheit, es zu verstehen
oder nicht zu verstehen.

Auf seinem Weg hat es
Splitter des Nichts gesammelt,
um blendend
dazustehen am Ende.

© 1996 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Keiner gefriert anders. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1996
ISBN: 3-462-02560-0
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Az én poétikám

匈牙利文

(Konsztantinosz Kavafisz saját kezűleg elhajított verse,

amelyet a myotai ifjú szobra előtt írt;

márvány, 180 cm. Kr. e. 460-450)



A költemény

vágyam sakkhúzásaihoz

keres helyet.

Nyíltan nem teheti.

Magyarázkodnia nincs miért.

A város súlyos teher.


Mese mindez, világi változat: ősöreg szövet,

mely pihéivel ellepi a combokat

és a sárga anyajegyet a

lágyékon.

Éles zizzenés, miként

egyetlen éjjel élő lepkék

a bőr fölött, így gondolom.


Ezt a gyolcsot megkövesedett,

a legfehérebb kőből

többszörösen tört szárnycsapásokból szőtték. 

Vonakodnék a régi anyagot


megint megérinteni

olyan szavakkal, melyeket

a tőzsdén, kávéházakban, szurokszínű 

szobákban hallani. Régi krónikákból 

vettem őket át. A költemény


nem szíveli a díszítéseket. Inkább 

stílusából él: egyetlen él,

mely a boltozat 

erejéről árulkodik.


A költemény nem szól senkihez. 

Barátaimnak küldöm,

szabadok ők, megértik 

vagy nem értik meg.


Útján a semmi

törmelékeit szedte fel,

hogy kápráztatón álljon, mikor

itt a vég.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

Alexandrie, Boulevard de Ramleh, 1903

德文 | Joachim Sartorius

Wie die Bleistiftschrift auf der alten Postkarte
déposé Nº 10 erklärt, ist Ramleh der Name eines Badeorts,
einer Hauptstraße im Ausländerviertel der Stadt
und eines Bahnhofs mit Zügen an die Küste.
Auf der Karte macht der Boulevard im rötlichen Staub
einen leichten Schwung auf den Bahnhof zu,
als müsse es jederzeit die Möglichkeit geben,
der sommerlichen Erstarrung zu entfliehen
Richtung Meer, Richtung Ramleh, Richtung Athen.
Die ganze verrottete Langeweile des Viertels,
wie sie sich Carlo Mieli, Fabrikant der kolorierten Karte,
nicht dachte, ist gegenwärtig:
eine Apathie ohne Geruch
wie eine Rose aus gewachster Seide.
Wo bleibt der Orient? Herr Mieli hat Sorge getragen.
Rechts neben die Wohnhäuser der Ausländer,
ihre weißen Markisen und Balkons,
und die Figurinen auf der Straße, zu klein,
um wirklich ausdruckslos zu sein,
ließ er eine Rotunde ein.
In diesem Kreis sieht man die Nubierin, verschleiert,
den Mann mit Fez und den promisken Knaben.
Sie posieren unter zerfransten Bananenblättern
mit fortan unbewegtem Gesicht,
unter der Lupe aufgelöst in braune Punkte,
die alles sein können, das heißt nichts,
oder nur die versprühende Wärme dieser Körper
von der Farbe und der Härte der Olive.
Doch der Blick geht immer zurück
auf diesen öden Boulevard, zu einem Strichmännchen,
europäisch gekleidet, das vor dem Bahnhof
in eine dunkle Gasse biegt zu guter Letzt,
Kavafis vielleicht, damals 40 Jahre alt,
obwohl alles dagegen spricht und alles
für die Entdeckung der Nähe des Meeres.

© 1996 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Keiner gefriert anders. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1996
ISBN: 3-462-02560-0
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Alexandrie, Boulevard de Ramleh, 1903

匈牙利文


Ahogy arról a ceruzás írás tanúskodik
a déposé No. 10 képeslapon, Ramleh egy tengeri fürdő neve
és a körúté, mely a külföldiek negyedén halad át,
valamint egy pályaudvaré, ahonnan a vonatok a partra tartanak.
A vöröslő porba fulladt Boulevard
könnyű ívben érinti a képen a pályaudvart,
akárha minden pillanatban esélyt kéne adnia
a nyári pilledtségbe merült városból a
tengerhez, Ramlehbe, Athénba menekülni.
E városnegyed odvas unalma mit sem változott,
úgy ragadt meg a képen, ahogy a színezett lapot
gyártó Carlo Mieli biztosan nem akarta:
a közönynek nincsen illata,
mint a viaszos selyemből készített rózsának sem.
Hol itt a híres Napkelet? Erről is gondoskodott Mieli úr.
A külföldiek fehér napvédőkkel és erkélyekkel
díszített lakóházaitól jobbra, ott, ahol az utca
dermedt figurái nem lehetnek annyira kicsik,
hogy felettébb kifejezők ne maradjanak,
felállított egy rotundát.
Ebben a körben pózol a núbiai nő lefátyolozva, e
egy férfi fezben és a kéjfiú.
Tépett banánlevelek alatt állnak,
arcuk immár moccanatlan barna
szemcsékre esik szét a nagyító alatt,
ami minden lehet és semmit nem jelent,
lehet olajbogyó színe és a testük kemény
magjából áradó meleg.
A pillantás e kietlen körúton mégis
minduntalan visszatér egy európai ruhába öltözött
kétes figurához, amint a pályaudvar előtt
a sötét sikátorban éppen eltűnik.
Kavafisz lehet, ekkor 40 éves,
bár sok érv szól ellene és a tenger
közelségének fölfedezése mellett a több.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

Zerstoben in heissem Dampf

德文 | Joachim Sartorius

Steinchen fallen in die Schritte
am Atheneion vorbei, am Café Pastroudis,
vorbei auf aufgerissenen Trottoirs
an den Resten des Hammam,
der einst sechs Monate lang mit Büchern
beheizt wurde, auf Weisung des Kalifen,
wie 4000 andere öffentliche Bäder in Alexandria.
Sechs ganze Monate dauerte es,
nach Augenzeugenberichten, dann waren
alle Schriftrollen der großen Bibliotheken verbrannt.
Armes Land! Vom dynastischen Durcheinander
noch ganz benommen, die Luft glühende Wolle,
die Brüste der Ammen schwarz, ging der Versuch,
alles Wissen vollständig zu horten,
»der Versuch«, in den Worten eines alten Rhetoren,
»die Grenzen der Welt zu überwinden«,
in Funken auf, in heißen Dampf
um die fettgrauen Leiber der Eroberer –
»in Dampf zerstoben«, wenn es das gibt,
aber gab es nicht alles auf der Rue Rosette,
der alten Kanopischen Straße,
die jetzt Sharia Horreya heißt?
Wieder sind die Feigen-Caterer auf ihr unterwegs,
mit schnellen Schritten,
Steinchen fallen in ihre Rufe
und tönen sie zu Lügen, von der Corniche geschönt,
ein ewiges Tosen vielleicht
auf das Bestehen der Welt.

© 1996 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Keiner gefriert anders. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1996
ISBN: 3-462-02560-0
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Forró gőzben szétkenődve

匈牙利文


A léptek közé kövecskék hullanak az
Atheneionnál, a Café Pastroudis előtt,
majd végig a felszakított járdán a
Hammam romjainál elhaladva,
ahol a kalifák rendeletére
hat hónapon át könyvekkel fűtöttek egykoron,
miként Alexandria 4000 más nyilvános fürdőjében is.
Kerek hat hónapig tartott,
mondják a szemtanúk, míg az óriási könyvtár
valamennyi irattekercse elégett.
Nyomorúságos ország! Még nyögte a dinasztikus
zűrzavart, még terjengett az izzó gyapjú illata
dajkák elszenesedett mellein, a kísérlet pedig,
miszerint minden tudás hiánytalanul megőrizhető,
ahogyan egy régi rétor mondaná:
»kísérlet a világ határainak átlépésére«
izzó pernyévé és forró gőzzé változott át,
hogy aztán a hódítók zsírosan szürke testén
»kenődjék szét a gőzben«, ha létezik ilyen egyáltalán.
De mi minden meg nem történt már a Kanopuszba
vezető régi úton, a Rue Rosetten,
melynek neve ma Sharia Horreya.
Fürge lépteikkel
megint futnak rajta a fügeszállítók,
kiáltásaik közé kövecskék hullanak és
a Corniche megszépítő hazugságait
talán a létező világ örök zúgása
issza fel.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

April in Budapest

德文 | Joachim Sartorius

In den Vitrinen die Tänzerinnen, unerreichbar,
und aus Porzellan, Jahrhundertwende.
Zu schnell. Gold wurde in Mörtel gedrückt,
Zirkus an Brücken geheftet. Zu hell.
Wir humpeln. Der Absatz lohnt sich.
Liebe rechnet sich. Die Hügel schreiben sich
in Schönschrift fort. Ich vergaß ganz,
wo ich war. Es ist der Fall des Lichts.
Es ist der Sonntag des Metalls.
Die Donau liegt in ihren Schlingen fest.
Bodensätze am Kai,
Erinnerungsstücke frühren Taumels,
nehme ich durch Luft, durchsichtig
durch Licht nach Rózsadomb.

© 1996 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Keiner gefriert anders. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch, 1996
ISBN: 3-462-02560-0
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Április Budapesten

匈牙利文

Táncosnők illegnek vitrinekben, elérhetetlenül,
porcelánból a századforduló. Elillant.
Aranyat nyomtak vakolatba, cirkuszt
feszítettek a hidakra. Fényesen.
Mi meg bukdácsolhatunk. Egy magas tűsarok
befektetése megtérül. Kifizetődő a szerelem.
Rondírással írják tovább magukat a dombok.
Tökéletesen elfelejtem, hol vagyok. Inkább
a fény esése. Ez a fémes vasárnap.
Ahogy a Duna belefeszül a hajlatokba.
Földhalmok a rakpartokon.
Viszem a levegőben a fénytől
átlátható régi tántorgások emlékeit
föl a Rózsadombra.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

Auf ein altes Bild

德文 | Joachim Sartorius

Das Dekor: Ein Weinstock, davon die Traube.
Noch ein Füllhorn, noch eine Wabe, noch ein Krug.
Davon der Wein.
Ein Olivenbaum, davon die Olive.
Noch eine Brust, ein Euter, davon das Öl.

Auf das sehr nahe sehr Ferne
antwortet der Puder, die Hierarchie,
ein Herzschlagen in braunen Körpern.
Vom braunen Fuß geht der Blick
hinein in blaue oder gelbe Gewänder
zu reichen Stunden: Gelagert vor Krügen,
prallem Quersack, dem Füllhorn.
Davon die Trauer.

Fülle zu zeigen, die verschwinden kann,
wie sie erschienen ist. In diesem Bild,
reglos, ach, verschwendet sie sich.

© 1996 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Keiner gefriert anders. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch , 1996
ISBN: 3-462-02560-0
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Egy régi képre

匈牙利文

Dísze a szőlőtőke, s annak a fürtje.
Meg a bőségszaru, meg a lép, meg a korsó.
Abból a bor.
Egy olajfa, arról az olajbogyó. Még egy
tömlő, még egy csap, abból dől az olaj.

A maskarádé és a hierarchia a
túl közelire túl távolról válaszol.
Barna testek egyetlen szívütése.
Barna lábakról téved a tekintet kék
vagy sárga leplekbe gabalyodva
gazdag óráihoz: korsók előtt hever
a bőségszaru tömött általvetője.
Abból ömlik a gyász.

Teltséget mutatni, mely tűnni kész,
amiként megjelent. Ezen a képen
moccanatlanul, oh, ahogy eltékozolja.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

Der Kultstein von Kouklia

德文 | Joachim Sartorius

Es ist ein Meteorit.
Ein Steinbrocken, dessen Feuer
beim Aufprall erlosch. Die dünne
gläserne Schmelzrinde erinnert
an dieses Zusammentreffen
von Himmel und Erde, sie
zieht die Suchenden an.

Er ist unansehnlich, graugrün
statt schwarz, die Kegelform
nicht regelmäßig, ein Idol,
das keinen Reim gibt
auf die schöngestaltige
Schaumgeborene. Es wird
das Geheimnis der Wallfahrt
sein.

Die hohen, sich selbst tragenden
Säulen, gekrönt vom Doppelhorn,
sind auf Münzen zu sehen.
Das reine Feuer, das zum Himmel
stieg, müssen wir uns denken.
Wir wandern um den Glassturz.
Vor dem Museum donnern Lastwagen,
beladen mit antikem Marmor,
über die Straßen der Erinnerung.
Der Stein kann nicht berührt,
nicht geküßt werden.

© 1988 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Sage ich zu wem. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch , 1988
ISBN: 3-462-01939-2
Audio production: M. Mechner, literaturWERKstatt berlin 2000

Kouklia kultikus köve

匈牙利文

Ez egy meteorit.
Kőkolonc, amelynek tüze a becsapódástól
hunyt ki. A vékony, üveges
olvadási kéreg
még emlékeztet
valamelyest a pillanatra, mikor
ég és föld összeért és a kutakodó elmét
azóta is magához vonja a hirtelen.

Nincs rajta semmi feltűnő, zöldesen
szürke, fekete is lehetne, kúpja
közel sem szabályos, egy bálvány,
mely a habokban születetthez alig
hasonlítható. Ő lesz
a zarándoklat titka.

A toronymagas, önnön súlyukat
és a kettős szarvakat hordozó
oszlopok a pénzérméken is láthatók.
A tiszta tüzet, amint
hirtelen egekbe csap
a képzeletünkkel kell felérnünk.
Üvegömlenyek között sétálgatunk.
A Múzeum előtt
antik márványokkal teli teherautók
dübörögnek el az emlékezet útjain.
A követ se érinteni,
se csókolni nem szabad.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

Monate

德文 | Joachim Sartorius

September, Durst, kürzere Tage, Reue.
Dezember, Regen.
Vom August ein Foto: Paar (zwei), 2 Kinder,
Statisten, liegt weiter zurück.
Auf der anderen Seite des Blatts beginnt der Tag.
Keine Blätter im Januar, kein Tag,
der sich nicht gliche.
Die roten Vorhänge mit ihrem Licht für Exzesse
(die es nicht gab) schaben über die Fensterbank
in der warmen Brise. Nachts
gibt es keine Nacht, nur Sterne,
eins zwei drei vier: die Deichsel.
Und vier: der Wagen, der große Wagen,
aus dem sich Funken lösen. Du
schreibst alles auf einem blauen Tisch.
Das ist das Wasser, der Himmel, der
früheste Morgen (ohne Wein und Musik).
Das ist das Brett des Gebets, des Versagens.
Es gibt keine Flügel wie Sinn.
März. Im März bist du geboren.
Im April wirst du davonjagen
auf dem Bretterwagen.

© 1992 by Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln
from: Der Tisch wird kalt. Gedichte
Köln: Kiepenheuer & Witsch , 1992
ISBN: 3-462-02175-3
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

Hónapok

匈牙利文

Szeptember, töredelem, szomjúság, rövidülő nappalok.
December, eső.
Augusztusról egy fénykép maradt: emberpár (két) gyerekkel,
mellékszereplőin csak a messzi múlt mereng.
A lap másik oldalán vastagon hozzálát a napi élet.
Januárról lapok sincsenek, egyetlen napja nincs,
mely ne a másikra hasonlítana.
A bujálkodáshoz piros függönyön át tűz a fény,
(nem esett meg ilyesmi) meleg fuvallatban
dörzsölődik az ablakpárkányokon. Éjjelente
nincsen éj. Éjjel csupán a csillagok,
egy kettő három négy: a kimeredő rúdja.
És a négy: maga a nagy szekér, a szekér,
melyről fényjelek pattogzanak. Mindent
feljegyez egy kék asztalon.
Íme a víz, itt az égbolt, ez a legkorábbi
reggel (zenéje nincs, nincs bora).
Fohász a csönd imazsámolya.
Szárnya csak az értelemnek.
Március. Te születtél márciusban.
Csörömpölő szekéren fogsz áprilisban
innen elviharzani.

Nádas Péter fordítása
Megjelent: Joachim Sartorius, Egykor voltak, Versek, Nádas Péter fordításában, Jelenkor, Pécs, 2011.

[In den Pausen zwischen den Bäumen: Schnee]

德文 | Ilma Rakusa

In den Pausen zwischen den Bäumen: Schnee
in den Räumen zwischen den Worten: Schnee
in den Mulden zwischen den Häusern: Schnee
in den Gärten zwischen den Zäunen: Schnee
und kalt
in den Teichen zwischen den Kneipen: Schnee
in den Löchern zwischen den Eichen: Schnee
in den Träumen zwischen den Feldern: Schnee
in den Tellern und Falten: Schnee

© Suhrkamp Verlag Frankfurt am Main 1997
from: Ein Strich durch alles. Neunzig Neunzeiler
Frankfurt am Main: Suhrkamp Verlag , 1997
ISBN: 3518408992
Audio production: 2000 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

[Fák között a szünetekben: hó]

匈牙利文

Fák között a szünetekben: hó
Szavak között a hézagokban: hó
Házak között az árkokban: hó
Keritések között a kertekben: hó
és hideg
Kocsmák között a tavakon: hó
Tölgyek között a mélyedésekben: hó
Földek között az álmokban: hó
Csészékben és hajlatokban: hó

ford. Péter Nádas

[für Joseph Brodsky]

德文 | Ilma Rakusa

War das Sofa rot?
Der Koffer ja Überseekoffer
stand da wie ein Boot
bereit für Amerika.
Fahne Koffer die Bücher
im Lot. Das Weggehen
so plötzlich aber Not
und wie sich zeigte
für immer. Jetzt bist du tot.


Es schneite in Leningrad.
Nacht und die Tankstelle
öd wie Brachland. Straßen
Fassaden verwaist ohne
Pracht. Du hast dich auf
leisen Lippen davongemacht
ins Gedicht. So fuhren wir
still und gewichtlos durch
deine Stadt. Sprachen nicht.


Die Schuhe der Schritt
die Gasse dein Gesicht
mittendrin. Du stehst
am Kanal im Licht wie bestürzt
und ich weiß nicht
was sagen. Kragen hoch
das Wort eine Wolke vorm Mund
rund. Und lebwohl.
Bis in wie viel Tagen?

© Suhrkamp Verlag Frankfurt am Main 1997
from: Ein Strich durch alles. Neunzig Neunzeiler
Frankfurt a. M. : Suhrkamp Verlag, 1997
ISBN: 3518408992
Audio production: M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

[Joseph Brodskynak]

匈牙利文

Vörös lett volna a szófa?
A koffer persze hajóláda volt
úgy állt ott mint a csónak
Amerikára készen
Zászló koffer a könyvek
célegyenesben. Elmenni
ily hirtelen habár szükségböl
s miként késöbb kiderült
mindörökre. Most halott vagy.

ford. Péter Nádas