Sándor Tatár
匈牙利文
Möglichkeiten der Zusammenkunft
Manchmal nachts kommt ihm
im Traum eine Frau,
die er liebt,
die ihn liebt.
Manchmal nachts
kommt sie ihm vertraut vor,
als wär es die Seine.
Ja, sie ist wirklich, diese Frau,
unfaßbar wahr,
und richtig
ist er unfaßbar glücklich,
wenn er aufwacht,
weil im Bad ein Flakon klirrt:
Sie ist wirklich, seine Frau.
Dann begleitet sie ihn
vielleicht eine Weile,
bis ans Ende des Tages,
bis ans Ende der Tage,
und immer sinnt er,
woher er sie kennt,
woher sie ihn.
Manchmal tags
schaut sie ihn an,
als ob das alles fraglos,
als ob sie ohne Zweifel
in der Welt wären, und es blitzt
an ihrem Finger ein Ring,
als wär es der Seine.
Sie aufs Neue zu binden,
legt er sich nieder.
Abend für Abend
schließt er die Augen,
wie beim ersten Mal,
wie zum letzten Mal, und
manchmal findet er sie wieder.
从: Die Liebe im September. Gedichte.
Göttingen: Wallstein Verlag, 2010
录制: Literaturwerkstatt, Berlin, 2015
A találkozás lehetőségei
Olykor éjjel eljön hozzá
álmában egy asszony,
akit szeret,
aki szereti.
Olykor éjjel
ismerősnek tűnik neki az asszony,
mintha csak az övé lenne.
Igen, valóságos, ez az asszony,
felfoghatatlanul valódi,
és úgy van:
a férfi felfoghatatlanul boldog,
amikor fölébred,
mert megcsörren egy flakon a fürdőszobában:
valóságos az asszony, az ő asszonya.
Akkor meglehet, hogy az asszony
elkíséri őt valameddig,
a nap végéig,
a napok végéig,
és ő egyre azon tűnődik,
honnan ismeri az asszonyt,
s az honnan őt.
Olykor napközben
úgy néz rá az asszony,
mintha mindez nem lehetne kérdés,
mintha kételyek nélkül
élnének a világban, és az ujján
gyűrű villog;
mintha a férfié lenne.
Hogy újra magához kösse az asszonyt,
lefekszik az ágyra.
Estéről estére
szemét lehunyja,
ahogyan először,
ahogyan utoljára, és
az asszonyt olykor újra megtalálja.