Mintha beszélgetnénk

Amikor az egymásba rakott mélytányérok
ugyanazon a hangon szólalnak meg,
mint egy személyvonat,
nem akarok a közelben lenni.

Nem azért, mert félek,
de már egy kertvárosi délutánban is
nehéz a harag és az unalom egyensúlyát
megtartani.

Mintha mindkét kezem szatyorban végződne.

Ráadásul ezek a nem szűnő kérdések,
mint most is, hogy mondjam meg,
mi a közös bennem és ebben
a puszta falból kimeredő rozsdás csőben?

Beomlott mozdulatok. Kiáll
belőlük egy láb, egy testrész.

Megérezni egy másik ember szagát,
az már majdnem olyan,
mintha beszélgetnénk.

© Krusovszky Dénes
从: Elromlani milyen
Bratislava: Kalligram, 2009
ISBN: 978-80-8101-186-3
录制: Petőfi Literary Museum, 2018

As If We Were Talking

When the soup bowls are stacked
they make a sound like
a slow train
I don’t want to be anywhere near.

Not because I’m afraid,
but in suburban afternoons
it is very difficult to keep
the balance between anger and boredom.

As if both my hands were ending in shopping bags.

Moreover these never-ending questions,
like now, how should I figure out
what I have in common with this
rusty pipe jutting out from the empty wall?

Collapsed movements. A foot
or a body part sticking out.

To feel the smell of another human being
is almost like
we were talking to each other.

Translation: Jonathan Garfinkel