Alkony

A céltalan pillanatnak
értelmet adni magadban,
mintha megragadnál
egy foszlott, régi bőrpórázt,
és aztán hagynád,
vezessen bárhová,
járja be az árnyak útját
a szökés gőgjétől
a hazatérés szégyenéig,
hiszen te sem térhetsz ki
az alkony elől,
ha sípoló lélegzetével
megérkezik ismét,
hogy vastag ujjaival
bordáid alá nyúljon,
s mint egy korhadt padlásajtót,
elhagyott kulcsú fiókot,
türelmesen kifeszegessen.

© Krusovszky Dénes, 2015
从: Elégiazaj
Budapest: Magvető, 2015
ISBN: 978 963 14 3252 7
录制: Petőfi Literary Museum

Nightfall

You try to name
this inner vagrancy,
like to grip a frayed
leather leash and follow it
anywhere, retrace
the path of shadows,
the arrogant flight
and the humble return,
though, either way,
there’s no avoiding
nightfall,
wheezing its descent
to hook crude fingers
beneath your ribs
and slowly prize you open
like a rotted attic door
or a drawer missing its key.

Translation: Genevieve Arlie