Reiman Judit
匈牙利文
ANDRAŽ
Moj brat stopi gol, lep kot deviški vrelec
v dvorano in ubije jagnje iz ljubezni:
jemo in premišljujemo sliko.
Sani zarjavijo čez poletje, nebo se zniža
in postane vlažno, zemlja rodi jagode.
Vojaki stojijo lačni
med narcisami rumenimi kot noč,
jasna, jasna straža;
roloji so spuščeni in zaklenjeni,
markacija pelje v gore, v Trnovski gozd,
o, Čaven, zrak nabit z angeli,
krediti armade, kruh, kruh,
o, Sibila, razlita, strnjena barva,
nepremično, nespremenljivo hrepenenje.
从: Amerika
Maribor : Založba Obzorja, 1972
录制: Študentska založba
ANDRAŽ
Az öcsém meztelenül, szépségesen, mint a feltörő szűzforrás,
belép a terembe, és szerelemből megöli a bárányt:
eszünk és a képein elmélkedünk.
A szánkót rozsda eszi nyáron, az ég leereszkedik
és megnedvesedik, a föld epret szül.
A katonák éhesen állnak
az éjsárga nárciszok között,
világos, világos őrség;
a redőnyök leeresztve, lezárva,
az útjelzés a hegyekbe vezet, a Trnovói-erdőbe,
ó Čaven, angyalokkal teli levegő,
a hadsereg hitelei, kenyér, kenyér,
ó Szibilla, szétöntött, megszáradt festék,
mozdulatlan, megváltoztathatatlan sóvárgás.
Hunyorgogva látni a tiszta vért,
ködbe burkolódzik a part.
A hattyú megöli a nádat.
A sárga ember rizzsel árasztja el a szívem.
Translated by Reiman Judit
In: Póker Pécs: Kiseurópa sorozat 1993