György Buda
德文
ÜNNEPET
A nyers idő méretlen tömegében,
ott rejtőzködtem milliárd alakban.
Véletlenbe zártan, hígan-töményen,
sok apró bolygó részecskét belaktam.
Már minden megtörtént, már elkövettem
mindent: jót, rosszat. Amivé leszek.
Másik tudás nyoma rebben a testben.
Van erre szó, de nincs emlékezet.
Ki öröklétre semmiből megéled,
fényre és kínra vált üres sötétet.
A földi élet órája ütött.
Vaktában megfoganják szép szülők.
A megváltás: nemlét után az élet
szűk kapujába ér az újszülött.
从: Harmadik történet
Pécs
录制: 2004, Petőfi Irodalmi Múzeum
ZEIT ZUM FEIERN
In ungemessenen Massen der Vorzeit
verborgen in Milliarden Gestalten
in jeder nur möglichen Zufälligkeit
bewohnte ich viele kleine Trabanten.
Schon alles vorbei, hab alles begangen:
Gutes und Böses. Nichts soll mich hindern.
In mir will das andere Wissen prangen.
Die Worte sind da, doch kein Erinnern.
Wer aus der Leere ersteht zu Ewigkeit
tritt aus dem Nichts in lichte Qualen. Die Zeit
des Daseins auf Erden ist gekommen.
Von schönen Eltern gezeugt in Wonnen.
Das Kindchen: erlöst von der Nichtigkeit
ist durchs enge Lebenstor gekommen.