Marko Čudić
匈牙利文
POLARNA
Zar nisu čitali budućnost
I da lepe se o zidove mauzoleja
glasovi beznadežno
Da od jabuke grada
davno zlatne u sebi zanjihane
i dah bi da spere
usta jezik grlo
Gipkije moram izroniti
iz zraka čije monade
uzdah znaju biti i orkan
Uzdići se sa kriškom
lokuma u kosi
Obasjati luk što klizi
sa leđa bika kom podvodi me
odisej mesec gladan naracije
Jednim od dvanaest hiljada
umiljatih naloga kaže
Hajde sad Pričaj
U malom amfiteatru
nalik uzdignutom
vodenom stepeniku
kog znam jer oduvek
tu čuvah reči
Ronilački uzdah
krhak koral
Gde prvi put poželeh
da razumem prostor
opruženih dimenzija
Svetlost u vodi
I tako počeh
从: Njutnov dremež [Newton’s Slumber]
Beograd: Književno društvo Sveti Sava, 2004
SARKVIDÉKI
Hát nem olvastak a jövőben
a mauzóleum falaira ha ráragadnának
reménytelenül a hangok
Hogy a rég önmagában megingott
város almájából
a lélegzet is kimosson
szájat nyelvet torkot
Rugalmasabban kellene felbuknom
a levegőből melynek monádjai
sóhaj avagy orkán tudnak lenni
Felemelkedni egy szelet
süteménnyel a hajamban
beragyogni a csúszó ívet
hátulról a bika ha elcsábít
odüsszeusz a narrációra éhező hold
Tizenkétezer nyájas parancsának
egyikével azt mondja
Most beszélj hát
Egy pirinyó felálló
vízlépcsőre emlékeztető
kis amfiteátrumban
mely oly ismerős hisz
ősidők óta ott őriztem
a szót ezt a búvároknak
épített törékeny korallt
Ahol első ízben kívántam
megérteni a teret
a szétterülő dimenziók
fényét a vízen.
Imigyen kezdtem el.