János Térey
Érintetlen, puha arborétum
Egy érintetlen, puha arborétum,
Az vagy nekem, te vagy a félsziget,
Amelyik elszakadt a kontinenstől,
Hogy csatlakozzék apályhoz, dagályhoz.
Betörhetetlen! Nevedben is úrnő!
Figyeld, ahogyan égnek emeli
Orrát a szürreális villamos
A dombra fölfelé az Alfamában:
Úgy bukdácsol, ahogy maguk a dolgok
Az Egyetlen Lehetséges felé.
Figyeld, az udvar csontkeményre döngölt
Földjét gereblye karistolja föl;
A fénytócsát figyeld az asztalon,
Az elragadtatást, mely átszüremlik
A világ zöld apácarácsain.