Peter Zilahy
Bordáit tenyerében
Bordáit tenyerében
mint löki testét a hússzínû égnek
erõtlen örömtelen várakozással
fájdalmat nem érez kitapintja a tájat
a lüktetõ eret homlokán
vállán körmeit
bordáit tenyerében
az ágyékára feszülõ idegen bõrt
tudja hogy nézik hogy nem beszélnek
csak ajkaik mozognak
– mozgatják a sorokat
értejön a bicegõ kötéltáncos
beszakítja a húst
egy lezuhanó szõrszál – – –
vérzik valami felhõre
mintha vatta lenne
talán az is
mérföldekre lábfeje
valahol ott kell lennie neki is
érzi mint vak a reggelt
hogy közeleg ernyednek izmai
nincs tovább – mondta
és nem volt tovább mondani