János Lackfi
BÖNGÉSZÉS
BÖNGÉSZÉS
A múltkor lazításképpen
a munkahelyi interneten kalandozva,
félig-meddig véletlenül
nagyon is érdekes honlapra bukkantam.
Pulzusom felgyorsult,
ahogy sorba rákattintgattam a képekre.
Női agyakról készült fényképek
minden mennyiségben.
Titkárnők, pincérnők, iskolás lányok,
nővérkék, tanár nénik, traktoristalányok,
háziasszonyok agya. Női agyak
sejtelmes bársony- és selyemleplekben
vagy valami tenyérnyi kis sztreccsanyaggal
takartan, néha csak a barázdák domborulata
sejlik át a szöveten, máskor
egész kendőzetlenül
tárulnak elénk a formák.
Agyak fényben és árnyékban,
vízparton és konyhában,
alkóvban, fürdőszobában és irodában,
homályos művészfotókon,
gyenge amatőrképeken
vagy pengeéles technikájú felvételeken.
Olykor két-három, szinte lüktető,
erezett félteke is, egymás hegyén-hátán,
ingerlő beállításokban.
Máshol férfiagyak társaságában
épp eszmét cserélnek szemérmetlenül,
nyilvánosan. Lélegzetem elakadt,
torkom kiszáradt, pulzusom felgyorsult,
egészen kivert a verejték.
Zajt hallottam, reszkető kézzel,
kapkodva zártam be az ablakot,
nehogy még valaki rajtakapjon.
Közben az járt az eszemben,
férfikollégáim a múltkor
nagy röhögve emlegették,
hogy van egy honlap,
ahol női lelkeket mutogatnak,
azt mondják, színesek, mályvaszínűek,
olyanok, mint egy-egy
szétterített szárnyú lepke.