Peter Holland, Orsolya Kalász
nemščina
NÉGY FEKETE LÓ MÖGÖTTEM REPÜL
Fekete szemű anyám, enyhítsd szomjadat a sötét szobábul. Eljön az este, tüzes hamuba takarlak, ablakodat befalazom, a vakablakba ültetlek. Fehér galamb repül, ajtó és ablak nincs rajta. Hétszer megolvasom ujjaimat, összeverem szárnyaimat. Meleg szél fújja hátamat, nézz hátra, anyám, mit látsz? Négy fekete ló, olyan sovány, hogy fázom tőlük. Vágd le, anyám, a karodat, tedd be a szájamba, hozzád akarok repülni. Szem, száj, orr, fül, hol vagytok? Itt vagyunk a forró hamuban. Fehér galamb repül, elviszi örökre az ajtót, ablakot.
Ezt énekeltem sötét szobában, anyám halálakor.
Iz: Mesék a hétfejű varrógépről
Novi Sad: Forum, 1978
Avdio produkcija: Haus für Poesie / 2018
VIER SCHWARZE PFERDE FLIEGEN HINTER MIR
Schwarzäugige Mutter, stille deinen Durst vom dunklen Zimmer. Der Abend kommt, ich bedecke dich mit glühender Asche, maure alle Fenster zu, setze dich in das blinde. Weiße Taube fliegt, hat keine Türe und kein Fenster. Siebenmal zähle ich meine Finger, siebenmal schlage ich die Flügel aneinander. Warmer Wind bläst mir in den Rücken, sieh zurück, Mutter, was siehst du? Vier schwarze Pferde, so mager, dass es mich friert. Schneide, Mutter, deinen Arm ab und leg ihn mir in den Mund, ich will zu dir fliegen. Augen, Mund, Nase, Ohren, wo seid ihr? Hier, in der heißen Asche. Weiße Taube fliegt, nimmt die Tür, das Fenster für immer mit.
Das habe ich in dem dunklen Zimmer gesungen, als meine Mutter starb.