Nora Bossong

nemščina

Ligeti Ágnes

madžarščina

Leichtes Gefieder

Vielleicht zu spät, als eine Krähe
unseren Morgen kappt. Ein Schlag.
Und ob sie fällt und ob sie weiterfliegt –
Ich frag zu laut, ob du noch Kaffee magst.
Dein Blick ist schroff, wie aus dem Tag gebrochen.
Es riecht nach Sand. Du fragst mich, ob ich wisse,
dass Krähen einmal weiß gefiedert waren.
Ich lösch die Zigarette aus, ich wünsch mich
weg von hier, ich möchte niemanden,
ich möchte höchstens einen andern sehen.
Du nennst mich: Koronis. Ich zeig zum Fenster:
Sieh doch, die Aussicht hat sich nicht verändert!
Was gehen dich die Stunden an, die du nicht kennst?
Ich will nur Mädchen sein, nicht in Arkadien leben.
Dein Nagel scharrt noch in der Asche,
doch du bist still, als wärst du fort.
Ich bin zu leicht für deine Mythen.

© Nora Bossong
Iz: unveröffentlicht
Avdio produkcija: 2007, Literaturwerkstatt Berlin

Könnyű tollak

Talán túl késő, amikor egy varjú
elvágja a reggelünket. Csapódás.
Vajon lezuhan vagy továbbrepül -
Túl hangosan kérdezem, hogy kérsz-e még kávét.
Tekinteted rideg, kiszakítva a napból.
Homok illata. Azt kérdezed, tudom-e,
hogy a varjaknak egykor fehér tolluk volt.
Eloltom a cigarettát, szeretnék
elmenni innen, senkit sem akarok,
legfeljebb valaki mást szeretnék látni.
Koronisnak nevezel. Az ablakra mutatok:
Nézd csak, a kilátás nem változott!
Mit érdekelnek azok az órák, melyeket nem ismersz?
Csak egy lány akarok lenni, nem Árkádiában élni.
A körmöd még a hamut kaparja,
de te hallgatsz, mintha elmentél volna.
Túl könnyű vagyok a mítoszaidhoz.

Fordítás: Ligeti Ágnes