Noémi László
madžarščina
aukštasis
mama, o kaip čia buvo
klausiu ir klausiu jau, sakytum, užaugus
jau retai bepasilipu ant taburetės, kad ką nors pasiekčiau
dabar siekiu kitų dalykų
pavyzdžiui, aukštojo mokslo,
kad vis dar galėčiau tėvams kuo nors pasigirti,
kad giminės atlaidžiau žiūrėtų: šita taigi juk su aukštuoju
mama, o kaip čia buvo
nuo vaikystės, sakė, pasiutus
vis bandydavau išsiaiškint, kas būna aukštai kilus
iki šiol nusibrozdinu kelius
vis pasirenku klystkelius
ir mėlynes lyg vaikystėj renku
nuo rašalo išsitepa pirštai
rašo ir rašo šita – ką darysi, gi su aukštuoju
nelabai kuo turi pasigirti
mano tėvai prieš gimines
mama, o kaip čia buvo
nežinau, kodėl ir aš lyg berniukas norėjau būti ne kirpėja,
bet kosmonautė
o paskui prasidėjo: auskarai, lipimas per langą,
negrįžimas namo, draugai, alus – jaučiausi lyg koją mėnuly iškėlus
dar truputį vėliau: eilėraščiai apie mėnesienas ir
aukštųjų akimirkų ieškojimas – pagal Mačernį
taip ir nepasiekiau jokio aukštojo pilotažo
ir vis dar
labai bijau
aukščio
Avdio produkcija: Lithuanian Culture Institute
Magasabbra
mama, itt mi történt?
kérdezem, kérdezem, úgymond már felnőtt fejjel
már ritkán állok sámlira hogy valamit elérjek
most máshol nyújtózom, mondjuk
a felsőoktatásban,
hogy legyen amit szüleimnek fölmutatni,
hogy a rokonok elnézzék nekem,
ez végülis magasabb végzettségű
mama, itt mi történt?
már gyerekfejjel, mondja, megbabonázott,
hogy mi történik, mi van egyre följebb
most is lehorzsolom a térdem
rossz irányba megyek
kék-zöld foltokat gyűjtök, mint egy gyermek
a kezem tintafoltos
ez folyton ír és ír – mit tehetünk, magasabb végzettségű
nem sokkal büszkélkedhetnek a szüleim
a rokonok előtt
mama, itt mi történt?
nem tudom, miért nem fodrász akartam lenni, hanem
űrhajós, mint valami fiú
de aztán jöttek a fülbevalók, ablakon kiszökések,
kimaradások, barátok, sörök – úgy éreztem, kikötöttem a holdon
és kicsit később holdfényversek voltak,
a fönségest kutattam, mint a látnok Macernis
a műrepülés végül nem jött össze
most is
tériszonyom van
a magasban