Zoltán Csehy
Úszó
Úszó
(Dianora Niccolini: The Swimmer, 1983)
Fél arca van,
orra alatti csak,
orrig semmi, vagy bármi, amit odaképzelsz
vagy visszaraksz 1983-ba,
(fehér vagy ezüst keret, fa asztallap, pergetett homok)
és én valósággal szégyenkezem kiegészíthetetlensége miatt.
Talán most is Narkisszosz ereszkedett
visszhangtalan önmagába,
és végre megtapasztalhatta a mozgás
sarjadását, a szó (az ekhó) sorvadását.
Nem, a medencébe így nem mehet vissza,
csonkolt tizedtesttel,
több mint húsz év múlva,
kartalan, úszósapka és szemüveg nélkül,
lúdbőrözötten, lányos-szőrtelen.
Szinte meztelen.
Épphogy túlöltözött,
a bőre alá öltözött,
tarka, sokféle ruhában úszott idáig,
hogy csak arca felét láthassuk, négy fogat,
sima, bölcsen osztott állat,
mintha lósörénytincs lenne, a haját,
az izmos nyakat és rajta a tapadós, hátracsúszott láncot,
ahogy
visszaúszik a lapba, 1983-ba,
a krétapapír fekete-fehér alaposságába,
az album hullámverése
körüli csönd aránytalanságaiba.
Az úszó mindig léte legelején tart,
Narkisszosz se létezett magzatvíz nélkül,
a víz hívja elő belőle a kort,
1983-ban és örökkön örökké,
s úgy lesz önmaga,
ahogy a tajték megél a vízen.