Petra Szőcs
Drága gyerekeim
Drága gyerekeim
A házat el kell adni, mert nagy, gótikus és diófaillatú,
és különben sem kötődünk a tárgyakhoz.
Ne sírjatok, veszek helyette nektek egy kisebbet,
újépítésűt, mert el kell szakadni a múlttól,
kockaalakút, mert a gótika nem egészséges,
balkonost, mert a kert tele van bogarakkal.
De nem is nektek veszek, hanem magamnak.
És ha meghalok (de remélem, ti előbb haltok meg),
akkor ti örököltök mindent, jó?
Nem is veszek semmit, mert szemtelenek vagytok.
Ha kell a gótika, menjetek a temetőbe,
Tatának olyan sírkövet választottam (rátok gondoltam),
amilyen a kályha volt a nagyszobában,
épp hogy csak nem melegít,
a diófák szüntelen suttognak,
a bogarak boldogan karcolják a vén követ,
és a kilátás csodás.
Igaz, a Szent Mihály templom tetejéről még szebb,
de oda sajnos csak egy évben egyszer lehet felmenni,
nyáron, a magyar-napokon.