Roland Orcsik

A Keletinél, az aluljáróban az olcsó pizza-árus előtt kínálta magát. Ránézésre tíz-tizenkét
éves. Vastagított ajkak, kihúzott szemek. Elől hiányoztak a felső és az alsó fogai. Üzleti
célból kiütötték vagy kihúzatták. Feszes miniszoknya, csontos alkat. Ezüst tűsarkújában
csámpán fel-alá sétált.

Mellette egy öreg, tangóharmonikás férfi valami kuplét játszott. Szétterített napilap a lábánál,
tartalmát eltakarta az öregnek dobott maréknyi apró.

A lány ásítva felém pislantott. Majd
tátogni kezdett. Semmi
hang. Mégis kristály-
tisztán hallottam:

Megrendült a Föld,
csepegett az ég.

A fellegek is víztől áradának.

Utána meg ketté
szakadt a hang:

A hegyek megrendültek
Gyere,
az Úrnak orczája előtt.

pár perc, itt a közelben.

Új isteneket ha választott a nép,
Ne félj, élvezz belém,
mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt.

kiműtötték a méhemet.

Így vesszenek el minden te
ellenségeid, Uram!

Ne menj el,

De a kik téged szeretnek,
tündököljenek, mint a kelő Nap
hol vagy –
az ő erejében!