Benno Barnard

We,
sightless voyeurs under the petticoats
of the heavens,
deaf philosophers scratching away
at violins,
living authorities on our death –
we are mad with desire

for you,

but have nothing but froth
under skirts, catgut art,
pointless evocations of great
mysteries;
our desire lacks an all-
encompassing music.

“Narrative! Narrative!” you cry.

And so there’s love and death:
someone strings an impossible bow;
another assumes the cloak of madness
to avenge his begetter,
in middle age the third looks up
in the old chaos of the sun.

We’ve held out up till now,
because, despite it all, the anecdote
needs the sublime and the sublime,
the anecdote. Forgive us our pitiful
fiddling with commas and colons.

In the hope that the wind will blow through our work
we write our lovesick poems

to you.

Nosotros,
mirones ciegos bajo el petticoat
del firmamento,
sordos filósofos rascando el violín
con devoción,
expertos vivos de nuestra muerte–
estamos locos de deseo

por ustedes,

pero no tenemos otra cosa que ofrecer
que espuma de lencería, arte
de tripas de gato, mención absurda
de los grandes misterios;
a nuestro anhelo le falta una música
que lo pueda todo.

¡Cuentos, cuentos! machacan ustedes.

Por ende, de amor se muere.
Alguien sabe tender un arco
imposible, otro venga
a su progenitor bajo pretexto
de locura; más tarde en la vida
el tercero enfrenta a un caballo agonizante.

Lo hemos aguantado hasta ahora,
porque a pesar de todo la anécdota
necesita de lo sublime, y lo sublime
de la anécdota. Perdónenos
nuestra v conmovedora donde hiciera falta una b, y otros detalles.

Con la esperanza de que el viento se mezcle en nuestra obra,
escribimos nuestros poemas amorosos

para ustedes.

Nous,
voyeurs aveugles sous le jupon
de l’espace céleste,
philosophes sourds qui grattent avec application
un violon,
experts vivants de notre mort -
nous sommes fous de désir

de vous,

mais n’avons rien d’autre à offrir
qu’écume de jupon,
art de boyaux de chat, absurde mention
des grands mystères;
à notre désir manque une musique
toute-puissante.

Contes, des contes, radotez-vous.

Donc, on aime et on meurt.
Quelqu’un peut-il tendre
un arc impossible, venger son géniteur
sous couvert de folie,
se trouver nez à nez avec une fille
sur la côte du Texas.

Nous avons tenu bon jusqu’ici,
car l’anecdote, malgré tout
a besoin du sublime, et le sublime
de l’anecdote. Pardonnez-nous
nos émouvants tripatouillages
sur des queus de cerise.

Dans l’espoir que le vent se mélange à notre ouvrage
c’est à vous
que nous envoyons nos poèmes énamourés.

Minket,
a mennybolt abroncsos szoknyái alá
bekukkoloó, ütődött,
vaksi filoszokat, kik nagy-buzgón cincogatjuk
nyírettyű-húrjaink,
minket,kik saját hullánk boncnokai vagyunk,
esz a fene

miattatok,

ám habos alsószoknyák látványánál,
macskabél-nyekergetésnél, a nagy titokról
szóló mihaszna híradásnál
többet tőlünk ne várjatok:
vágyunkból kiveszett
a zene, mely világokat hódoltatott.

Anekdotát, anekdotát! – kárpáltatok.

Szerelem, halál: egyéb mi sem marad.
Hogy is lennél képes megfeszíteni
íjjá a lehetetlent, őrület maszkja megett
bosszút állni azon, aki
nemzett, amíg szemed
egy Milwaukee-i lány szemébe mered!

Elzenéldegéltünk eddig is,
hiszen ha így, ha úgy, a sztorihoz
kell némi fennkölt tartalom, s a fennkölt
is kidurran, ha nincs hozzá kis sztori. Nézzétek el nekünk
szívdöglesztő nyelv-bűvészetünket.

Remélve hát, hogy munkánk a szélbe vész,
szerelmes énekeket nyöszörgünk

utánatok.