Peter Zilahy
A becsapódás helye
A becsapódás helye
az ébredõ város fényei
nézi a lendülõ kart az ökölcsapás úgy éri
mintha egy függönyt széjjelrántana
nem beszél nem ordít némán zuhan
kigombolja zakóját érezni akarja a hideget
ráborulni a tömör márvány levegõre
mintha szétlapítaná a mellére nehezedõ tér
belepréseli az alacsony szutykos felhõkbe
nem éri el a földet mintha hártya nõne
ujjai közé evez úszik elõre helyet csinál
a könyökével arrébb tolja a bámészkodókat
tompán puffan a porban és nincs se szó se vér
se harag nem szól nem vérzik csak kiszakad
forrón és hamuszürkén fekszik lábak közt
nyitott szemmel – nézi a test helyén a testet
elfordul eltûnik a tömegben hogy ne lássák
mire gondol minden reggel annál a háznál
megáll felfelé néz milyen magasról esne
zuhan az utca kövére némán