György Jánosházy 
Translator

on Lyrikline: 3 poems translated

from: каталанский to: венгерский

Original

Translation

A l'entrada d'una estació subterrània...

каталанский | J.V. Foix

A L'ENTRADA D'UNA ESTACIÓ SUBTERRÀNIA, LLIGAT DE MANS I PEUS PER DUANERS BARBOSOS, VAIG VEURE COM LA MARTA SE N'ANAVA EN UN TREN FRONTERER. LI VOLIA SOMRIURE, PERÒ UN MILICIÀ POLICÈFAL SE'M VA ENDUR AMB ELS SEUS, I VA CALAR FOC AL BOSC.

Escales de cristall a l'andana solar
On passen trens de llum cap a platges obertes
Entre murs transparents i coralls sarmentosos
I ocelles d'ull clarós en brogiment de brancs.

¿Ets tu, blanca en el blanc d'aquesta alba insular,
—Líquid l'esguard, atenta a músiques innates—
Que escriurs adéus humits a la forest dels vidres,
Amb semença de nit per a un somni desclòs?

Te'n vas enllà del goig, al ribatge encantat
Amb gegants embriacs a l'espluga gatosa
I falcons dissecats a les roques senyades,
A un mar petjat pels déus en els nocturns furtius.

No puc heure't, dorment, orb de llum i de ment,
Vestit com un infant, sense veu ni bagatge,
Entre tràmecs guardat per hostalers biformes;
Els passaports són vells i sangosos els cors.

T'emportes puigs i rius, i els estanys estel·lars
I fonts en bacs gelius en profundes valises;
Un guaita tenebrós, des del serrat en flames,
Em crida amb noms estranys i em fa que no amb les mans.

Onegen foramurs banderes esquinçades.

© Fundació J.V. Foix
from: On he deixat les claus
Barcelona: Edicions L’Amic de les Arts, 1953
Audio production: Fundació J. V. Foix

Egy földalatti állomás bejáratánál...

венгерский

EGY FÖLDALATTI ÁLLOMÁS BEJÁRATÁNÁL, AHOL SZAKÁLLAS VÁMOSOK KEZEM-LÁBAM MEGKÖTÖZTÉK, LÁTTAM, HOGY MÁRTA ELUTAZIK EGY HATÁRVONATTAL. RÁ AKARTAM MOSOLYOGNI, DE EGY SOKFEJÜ CSENDÖR ELCIPELT AZ EMBEREIVEL, ÉS FELGYÚJTOTTA AZ ERDÖT.

Üveglépcsők sora az ósdi peronon,
Hol fényes vonatok mennek nyílt partvidékre,
Nagy átlátszó falak s ágas-bogas korallok,
Sok napszemű madár s zizegő ág közé.

Fehéren e fehér kis hajnal-szigeten
– Saját belső zenédre figyelve könnyes szemmel –
Te írsz nedves búcsút üvegek erdejére,
S vetsz éber álmokat sarjasztó éj-magot?

Vár messze az öröm, varázsos partszegély,
Barlang tüskéi közt sok részeg óriással,
S keresztes sziklafőn ízekre tört sólyommal,
Tenger, mit istenek tapostak éjidőn.

Nem érlek el, kihunyt a fény s az öntudat,
Gyermekként szunnyadok, se poggyászom, se hangom,
Kétarcú fogdmegek vigyáznak rám kapákkal;
Az útlevél lejárt, s véreznek a szívek.

Viszel dombot, folyót és csillagos tavat,
Erdők forrásait, mély bőröndökbe zárva;
Az égő hegy felől egy morcos képű őrszem
Hív furcsa neveken, s kezével nemet int.

A szabad ég alatt tépett zászlók lobognak.

Translated by Jánosházy György

Pistes desertes

каталанский | J.V. Foix

                                                                    Solo e penoso
                                                                    I più deserti campi.
                                                                    Petrarca, sonet XXVIII

Pistes desertes, avingudes mortes,
Ombres sense ombra per cales i platges,
Pujols de cendra en els més folls viratges,
Trofeus d’amor per finestres i portes.

¿A quin indret, oh ma follia, emportes
Aquest cos meu que no tem els oratges
Ni el meravellen els mòbils paratges
Ni els mil espectres de viles somortes?

No sé períbol en la terra obscura
Que ajusti el gest i la passa diversa
De qui la soledat li és bell viure.

¿No hi ha caserna ni presó tan dura,
No hi ha galera en la mar més adversa
Que em faci prou esclau i ésser més lliure?

© Fundació J.V. Foix
from: KRTU
Barcelona: Edicions L’Amic de les Arts, 1932
Audio production: Fundació J. V. Foix

Utak, sétányok

венгерский

                                                               Solo e penoso
                                                               I più deserti campi.
                                                               Petrarca, sonet xxviii

Utak, sétányok, hol kihalt az élet,
Öblökben, partokon árnyatlan árnyak,
Vad kanyarokban hamudombok állnak,
Kapuk alatt szerelmi jel, temérdek.

Eszelős lázam, mondd, hová vezérled
Testem, minek vihar hiába támad,
S nem tűnik a földindulás csodának,
Sem bármi holt város, ezer kisértet?

Nem ismerek zugot ez éji földön,
Amely másfajta léptéhez találna
Annak, ki mindig a magányt szerette.

Nincs oly komisz kaszárnya, durva börtön,
Nincs a leggyilkosabb vizen se gálya,
Mely szolgábbá s szabadabbá tehetne?

Translated by György Jánosházy

Sol, i de dol

каталанский | J.V. Foix

Sol, i de dol, i amb vetusta gonella,
Em veig sovint per fosques solituds,
En prats ignots i munts de llicorella
I gorgs pregons que m’aturen, astuts.

I dic: On só? Per quina terra vella,
—Per quin cel mort—, o pasturatges muts,
Deleges foll? Vers quina meravella
D’astre ignorat m’adreç passos retuts?

Sol, sóc etern. M’és present el paisatge
De fa mil anys, l’estrany no m’és estrany:
Jo m’hi sent nat; i en desert sense estany

O en tuc de neu, jo retrob el paratge
On ja vaguí, i, de Déu, el parany
Per heure’m tot. O del diable engany.

© Fundació J.V. Foix
from: Sol, i de dol
Barcelona: Edicions L’Amic de les Arts, 1936
Audio production: Fundació J. V. Foix

Egyedül, gyászos

венгерский

Egyedül, gyászos göncbe rejtve testem,
Járok gyakran mord pusztaságokon,
Névtelen réteken, palahegyekben,
S mély katlanok tartnak fel konokon.

Szólok: Mily vén földön bolyongsz imetten,
Mily holt ég, néma tér ez, és mi von
Előre? Roggyant térddel ismeretlen,
Csodás csillag felé iparkodom?

Magányom: öröklét. Évezred óta
Környez e táj, nincs benne idegen:
Honomnak érzem: havas csúcs legyen

Vágy sivatag, lábam bekóborolta,
És mindenütt les rám, felismerem,
Isten csapdája. S ördögi verem.

Translated by György Jánosházy