Jitka Rožňová
Translator
on Lyrikline: 1 poems translated
from: венгерский to: словацкий
Original
Translation
Esős nyár
венгерский | Krisztina Tóth
Kísért egy mondat, egy szavak nélküli hosszúkás öntőforma,
jelek és csöndek negatívja, minden más mondat bele van mondva,
mélyebbre alszom, követem tapogatva és nem hallok semmi mást,
rövid, zubogó képletté szűri az esőt, mint Einstein a relativitást,
egy hosszú-hosszú mondat, ami egész a Teremtésig ér le,
olyan öblös és mély, hogy a legalját nem hallom én se,
ott van a gázóraszekrényben a titkos mondatkezdet,
a lecsukott dobozban a cérnák egyféle kódra tekerednek,
egy mondat, amelyben látszik a szemed és ott van a fiam,
kanyargó, hangoktól villódzó tükrű kék folyam,
befelé húz, ragyogó vízér, barlang közepén íriszhártya,
egy mondat, az a mondat, valaminek a kezdete vagy folytatása-
Kísért egy mondat, egy szavak nélküli hosszúkás öntőforma,
egy báb a szívgödörben, szárny, ami nincs kibontva,
hazavezető film futása, lepergő utca hossza,
sietség árokpartján széltől bepödrött mályvaszoknya,
beszél a mondat a szélcsendben, beszél a zivatarban,
beszél a beszéd mögött és így bujkál az arcban,
néha közelről hallom, egyetlen szó kéne belőle,
egyetlen betű ránca a még íratlan lepedőre,
hol az a mondat, hol van, felgyújtott éjjelét ma ébren töltöm,
a mondat mellé beszél a villám ott kinn a búzaföldön,
ott van a mondat, érzem, a töltésen túl, ott ázik,
nem ez a mondat hanem egy másik, mindig egy másik-
Lüktet egy mondat, egy emlék nélküli hosszú sebhely,
lüktet az álom selymes bőre alatt, hogy kelj fel, kelj fel,
kísért egy mondat, egy szavak nélküli tompa sajgás,
jár a testben a mondat körbe és nem akar mást,
nem akar szűnni, maradni, múlni, se megszületni,
egy hangok nélküli mondat, nem mondja-hallja senki,
kongat a mondat és félrever éjjel a szív harangja,
üres, kavicsos udvaron rekedt, kikötött kutya hangja,
pulzál a mondat, mint felhasadt hajótestben a tenger,
kotyog az álom síkos öbleiben hogy kelj fel, kelj fel,
parttalan hívás, örvénylő, vak vizekbe sodró,
tengereket holdszálon rángató lassú dobszó-
Rohan egy mondat, egy szavak nélküli hosszú ritmus,
hallod a suhogást, belülről szól hozzád, amíg futsz,
aztán megállsz, elhallgat, ott hadar a mellkasodban,
éjjel-nappal ott van a mondat, mindig ott van,
ott van az örvények legmélyén, dobog a szerelemben,
a beszédre képtelen, beszélők közt örökké néma testben,
táncol a mondat a mozdulatlan végtagokban,
fennhangon énekel a fejben, a zárt torokban,
csukott szemmel siet a lépcsőkön az emeletre,
rohan egy mondat, ziháló, kigyulladt test a hegyre,
repül egy mondat, viharba fellőtt fényrakéta,
halott zsoké, ki izzadt, fekete lovára dőlve száll a célba-
Suhan egy mondat, egy hosszú éjjeli autópálya
suhan a szívben, a ködben és a leágazást nem találja
lüktet a mondat az ónos esőben, villan a villámokban
surrog a kékes reflektorok közt, jól van, jól van,
gurul a mondat, lehunyja fáradt szemét a szerpentinen,
gurul a lejtőn, nem érhet célba így sem,
késik egy mondat a síkos éjjeli országúton,
suhan a mondat túl a sorompón, túl a túlon,
surrog a ködben, kataton ablaktörlő beszéde,
néptelen benzinkút, alvadt, olajos tócsa fénye,
halad egy mondat, nem tudni merre tart és hol járt,
gurul egy mondat, gurul, elengedi a kormányt-
Beszél egy mondat, egy szavak nélküli hosszúkás öntőforma,
medertelen víz, bármit gondolok, alámossa,
csobog egy mondat, csobog és nem hallok többé semmi mást,
csak a hangok helyetti hangot, a süket felhőszakadást,
zümmög a mondat, bujkál a kábelek fémagyában,
siklik, mint delfinek bőrében a rejtett tengeráram,
tetovált mondat, be nem váltott ígéret hullámhangja,
követném szó nélkül, minden szavamat odahagyva,
egy mondat, amiben benne van a hiányod és benne van a jelenléted,
lángnyelv, földnyelv, beszéd, mely nem ismer beszédet,
testetlen test a mondat, rejtőző, reménytelen remény,
hallgatás löszfalába ásott fénylő titoktartóedény-
Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2008
Daždivé leto
словацкий
Máta ma jedna veta, oválna zlievačská forma, v ktorej nie sú slová,
negatív znakov a tíšin, v ktorej sa každá ďalšia veta schová,
zosuniem sa hlbšie do spánku, nasledujem ju po hmate a ďalší zvuk je môjmu sluchu skrytý,
veta, ktorá precedí dážď do krátkeho bublajúceho vzorca ako Einstein teóriu relativity,
dlhá-dlhočizná veta, ktorá čosi zo Stvorenia sveta tuší,
je taká priepastná a hlboká, že jej najhlbšie dno nezachytia ani moje uši,
začiatok vety v skrinke plynomeru, v uzamknutej tajnej skrýši,
na rovnaký kód sa v schránke vinie každá cievka, iný nerozlíši,
veta, v ktorej je môj syn a vidno v nej tvoje oči,
zrkadlo ligotavé vo virvare slov, v ktorom sa modrá riava točí,
ťahá ma dovnútra, žiarivá vodná žila, lupeň z kosatca uprostred jaskyne,
jedna veta, tá veta, niečo pokračuje a čosi nové sa rozvinie-
Máta ma jedna veta, oválna zlievačská forma, v ktorej nie sú slová,
nerozprestreté krídlo, bábka, ktorú priehlbina v srdci schová,
beží film, ktorý vedie domov, v zábere sa práve mihá ulica,
na brehu priekopy z rýchlych krokov vietor slezu sukňu poskrúca,
rozpráva veta v bezvetrí, rozpráva, keď búrka blesky pári,
rozpráva za rečou, a tak ukrýva sa v tvári,
počujem ju občas zblízka, žiadam o slovo, ktoré mnoho znamená,
na ešte nepopísanej plachte o vrásku jediného písmena,
kdeže je veta, ktorej rozžeravenú noc dnes spánkom moje telo nezdolá,
popri ktorej blesky hádžu reči do poľa,
cítim, že je tam, za hrádzou, dážď kde po nej lačnie,
nie je to táto veta, ale iná, iná ustavične-
Pulzuje veta, dlhočizná jazva bez pamäti,
pulzuje sen pod jej zamatovou kožou, vstávaj, spánok sa ti kráti,
máta ma jedna veta, tupá bolesť, ktorá bez slov plynie,
koluje v celom tele a nechce už nič iné,
prestať, zostať, stratiť sa či narodiť sa odmieta,
nemá veta, sluchám neprístupná, v hrdle zavretá,
veta duní a poplašný zvon srdca nočné ticho rozrazí,
v prázdne štrkového dvora chrapľavý pes pripútaný k reťazi,
pulzuje veta ako more v prasknutom trupe lode,
buble v šmykľavých zátokach sna zobuď sa, vstávaj hore,
bezbrehé volanie, pomalá pieseň bubna,
moria ťahá na mesačnom lane, vždy strhujúco zhubná-
trieli veta, dlhý rytmus zabudnutý v mlčaní,
počuješ svišťanie, privráva sa zvnútra, kým ťa zastaví,
postojíš, zmĺkne, tára v tvojej hrudi,
veta je tam vo dne v noci, nič ju neodlúdi,
v najväčšej hĺbke zátok, v láske jej to svedčí,
neschopná prehovoriť, nemé telo v spleti ľudských rečí,
v nehybných končatinách zvŕta sa v tanci veta,
spieva hlasno v hlave, v hrdle, kde je cesta uzavretá,
s očami privretými náhli sa po poschodovej trati,
na vrchol trieli veta, telo plápolá, dych sa kráti,
vznáša sa veta, do búrky vystrelená raketa,
mŕtvy džokej v cieli, jeho hlava o čierneho koňa opretá-
Mihá sa veta, jedna dlhá nočná autostráda,
mihá sa v srdci, v hmle a východ márne hľadá,
zablysne sa veta v bleskoch, v mrznúcom mrholení pulzuje,
mihá sa medzi modrastými reflektormi, dobre je, dobre je,
gúľa sa veta, v serpentíne zavrie unavené oči,
gúľa sa dolu svahom, v cieli sa beztak neotočí,
veta na klzkej nočnej ceste, pred meškaním nič ju nezachráni,
mihá sa na druhej strane závor, na druhej strane druhej strany,
mihá sa v hmle, reč stieračov – klepot na oknách,
vyľudnená pumpa, mláka po oleji, lesklá, stuhnutá,
napreduje veta, nevedno kam kráča a kde bola,
gúľa sa veta, gúľa, púšťa volant-
Máta ma jedna veta, oválna zlievačská forma, v ktorej nie sú slová,
rieka bez koryta, čo myšlienky vo mne vodou zdolá,
žblnkoce veta, žblnkoce a ďalší zvuk je môjmu sluchu skrytý naveky,
počujem len hlas namiesto hlasov, hluchú prietrž mračien, živel praveký,
bzučí veta, v kovových mozgoch káblov telo napína,
kĺže sa ako morský prúd po dotyku s telom delfína,
tetovaná veta, príboj nesplneného sľubu, ktorej nikto neodolá,
nasledovala by som ju mlčky a zanechala pritom všetky slová,
jediná veta a v nej, že mi chýbaš alebo si vedľa mňa,
ohnivý jazyk, jazyk zeme, reč, ktorá reč nepozná,
veta je nádej, pre ktorú niet nádeje, veta je telo bez tela,
ligotavá strážkyňa tajomstva, ktorú sprašová stena ticha zastrela-