Tassonyi Helga
Translator
on Lyrikline: 3 poems translated
from: немецкий to: венгерский
Original
Translation
Rekonstruktion
немецкий | Mirko Bonné
Inzwischen
war Winter
und dicht
wie die Eule
nachts der Straße
sich nähert
trennend das Haus
vom Feldrand
morgens der Nebel.
Zweifel an Zeichen
im Erdreich
gehen vorüber.
Und hohle Röhren
aus rotem Ton
verbinden uns alle.
Und wir kennen
den Weg des Wassers
das wir trinken
Schnelligkeit
und
Gefälle
vom Talsee
bis in die
Mundhöhle.
from: Langrenus. Gedichte
Hamburg: Rospo, 1994
Audio production: 2001 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin
Rekonstrukció
венгерский
Közben
tél lett
szorongató
mint ahogy éjjel
a bagoly szinte lecsap
az útra
a házat a mezőtől
elvágja
a hajnali köd.
A kétkedés
a földmély jeleiben
elmúlik.
Vörös agyag
csővezetékek
mindünket összekötnek.
Ismerjük
az ivóvíz
útját
sebesség
és
lejtés
a tároló
tótól
a garatig.
Fallstaffage
немецкий | Mirko Bonné
Felicita, ein Glück, doch was wenn nichts mehr
dir gefällt? Mit großen Sprüngen nichts am Hut
und doch, kaum fällig, schon ein Fallbeispiel,
verliebt von Anfang an ins Runterkrachen,
war ichs nicht? Ein Glück, felicita, ein Apfel.
Ich fiel kaum an, schon dieses mir ins Auge:
Licht, zwei Äpfel, Lichteinfall, dass nichts,
was einsam fallen will, von Wert sein kann.
Man fällt so durch die Welt. Fällt weiter.
Alles fällt ja. Fällt man also mit. Was nun?
Von Fall zu Fall gefiel ich mir wie Fallada
als kleiner Mann, als Fallschirmspringer,
Sir John Falstaff, jedenfalls ich fiel nicht
weit vom Stamm - man ist zu schwer, fällt
Autobussen, Federhaltern, Wassertürmen,
Fingern tief im Fell und allem Steigen, Fallen,
Roggen windgewiegt im Tal mit Felsen und
gefallenen Phalanxen blätterfalb im Herbst,
fällt allem nach in seiner phallischen Gestalt.
Versucht dann, aufzufallen, Frauen meist,
doch dafür muss man aus dem Fenster fallen.
Mein Fall, du bist mein Fall, ruf ich ihr nach,
dann fallen wir noch eine Zeitlang faltergleich
am Haus herab. Auch dieses Haus: Staffage.
Denn viele Male fällt man noch an ihm vorbei,
die Frau, du hinterher, felicita, doch falsch.
from: Gelenkiges Geschöpf. Gedichte
Hamburg: Rospo, 2001
Audio production: 2001 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin
Beste Kornél jóízűen fallstaffol
венгерский
Felicita, nagy szerencse, de ha esik?
Nem ugrálhatok, esélyem
széteső esettanulmány: kétes,
s belezúgok a szabadesésbe, hát nem?
Még szerencse, felicita, itt egy alma!
Kilestem, s hogy elszálltam, rám esett:
fénye, két almája, egybeesés, tudva,
hogy mind, ami magában esne, talmi.
Átesünk a léten, esni, ess, ne vess,
esendő minden, s esős az eshetőség.
Decline and fall, lennék emberke Fallada,
beste Kornél, ha falstaffol esőben,
Sir John Falstaff, fájától nem estem
messze, túl nehéz az ember, esne
pennacsúcsok, óratornyok, állomások
mentén sárba, újra mélyre, egyre esne,
mint az őszi lomb, lehullna, s végre
mezőn rég szétesett falanxok, restek
elé esik bús fallikus alakban.
Nem győz megint csak beleesni, nőkbe főleg,
s hogy feltűnjön, az ablakból esik jókor.
Te vagy az esetem, estelen kiáltom,
gyere, te fess, szeress, együtt esünk,
habár a ház csupán staffázs, nagy esemény
e gyakori visszaesés: esik a nő,
te utána, felicita, hiába – fals.
Ein Mann mit blauem Kinn
немецкий | Mirko Bonné
schläft vor aller Welt Augen,
drum gib mir einen Satz ein,
vielleicht
wie ich einen Groschen werfe
in einen Brunnen Roms oder Schoas,
nein in ein Gerät, das rasselt
und Glück bringt.
Wie denk ich dich mir,
pythisch, die ungestutzten Flügel
das Rückgrat hinunter gefaltet
wie Zeitungen und einbeinig?
Bist du: Novalis ähnlich, Sophie
Tucker oder hölzerner Drache, ein
Flugwagen, golden, den frenetisch
Schwärme von Nachtigallen dahinziehn,
Sirene, Hyäne, crocuta crocuta,
einsilbig, sternförmig, Wolke, Handy
mit meinem Gesicht? Bist du
eine Musik?
Schlafen zwischen Brüsten,
während Schnee vor dem Haus wirbelt,
nur der Strom brummt in der Überlandleitung,
ein Abziehbild scheinen lassen durch die Nacht,
auf das Kabinenfenster einer Zugmaschine gepappt,
der Fahrer dahinter, eingeschlafen in dem Gestöber.
Hink heran dann auf deinem Bein,
schieb den Schnee mit den Schwingen beiseite,
lass fauchen, was noch faucht, bis es taut,
und die Nachtigallen im Zaum alles geben,
die Kabine den Karren hell ausleuchten,
und spiel auf, Habanera! bis die Leitung
sprühend auf das Dach schlägt.
Ein Mann mit blauem Kinn
erfriert vor meinen Augen.
from: Gelenkiges Geschöpf. Gedichte
Hamburg: Rospo, 1996
Audio production: 2001 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin
Egy férfi, elkékült állal
венгерский
mindenki szeme láttára alszik.
Gyere, add a számba a szót,
talán azt,
hogyan dobjak egy fillért
egy római kútba, vagy a soá kútjába,
vagy inkább egy berregő
szerencseautomatába.
Elgondolom, hogy
Püthia vagy, egylábú, nyíratlan
szárnyaid mint összehajtogatott
újságok simulnak a hátadra.
Olyan vagy, mint Novalis, vagy Sophie
Tucker? Mi vagy: sárkány fából, ujjongó
fülemüleraj röpítette parádés aranyfogat,
szirén, hiéna: Crocuta crocuta,
esetleg szűkszavú, talán csillag, felhő,
a képmásomat viselő mobil?
Dallam vagy?
Kebleid között szenderegni,
miközben a ház előtt kavarog a hó,
csak az áram zúg a távvezetékben,
s az éjszakát megvilágítja egy vontató
fülkeablakára ragasztott matrica,
mögötte a sofőr elbóbiskolt a hóesésben.
Bicegj oda az egyetlen lábadon,
söpörd el a havat a szárnyaddal,
prüszköljön a vad, míg el nem olvad,
s a villámröptű fülemülék mindent beleadnak,
ússzon fényárban a fülke és a járgány,
aztán szólj, habanéra! míg a vezeték
szikrázva csapódik a tetőre.
Egy férfi, elkékült állal
a szemem előtt fagy meg.