Krisztina Lengyel Tóth
венгерский
***[hommik vara-]
hommik vara-
sügis päike
kirikukellade puhas kumin
minut aega
koer haugub
naaberaias seina taga
summutatult:
möödub hea
möödub halb
möödub
möödu-
mine-
gi
mina
möödun
kõik see naaseb
oma möödumisse
naine kes ilmsi on kurb
naerab unes
ma kuulen seda
möödun muud-
kui
koer jääb vait
päiksevalgus jätkab
piki varavaikset
hommikut
hääletuses settivad
möödunud hääled:
kellakuma
koera sõnad
unenägijanaer
nagu kruusi põhja
vajuv tõmmu tee
parkjas
suitsune
leebe ja tõsine
kohv
must
tee
tubakas
kirjamärgid
tumedad purud
päevade kaupa
sisenemas minusse
mina-
gi
tume puru
kange ja ilmne
kübemekogum
savi soojas sügavikus
paberi jahedas embuses
päevade kaup
joo mind
suitseta mind
nüüd
oma isiklikus
möödumishääletuses
settigem ühes-
koos
oma elu põhja
kuhu päike vara
heidab
oma imeliku pilgu
olgem üks
ja teine
ja siis
veel
Из: Kui vihm saab läbi
Tallinn: Tuum, 2017
ISBN: 978-9949-9794-1-7
Аудиопроизводство: Eesti Kirjanduse Teabekeskus [Estonian Literature Centre]
***[reggel kora-]
reggel kora-
ősz napsütés
templomharangok tiszta zúgása
percnyi idő
kutya ugat
a szomszéd kertben a falon túl
fojtottan:
múlik a jó
múlik a rossz
múlik a
múlás
maga
is
én
múlok
mindez visszatér
a maga múlásába
szemlátomást szomorú nő
álmában mosolyog
én hallom
múlok egy-
re
a kutya elhallgat
a napfény halad tovább
a koracsöndes
reggel mentén
hangtalanságban ülepednek
az elmúlt hangok:
harangzúgás
ebszavak
álomlátó-nevetés
mint csésze aljára
süllyedő sötét tea
csersavas
füstös
gyengéd és komoly
kávé
fekete
tea
dohány
írásjelek
sötét porok
napról napra
belém igyekvők
magam
is
sötét por
erős és látható
szemcsegyülem
agyag forró mélységében
papír hűs ölelésében
napok terméke
igyál meg
gyújts rám
most
személyes
mulandó hangtalanságodban
ülepedjünk
együtt
életünk mélyén
hová a nap korán
veti
különös tekintetét
legyünk egy
/
/
/
és más
/
/
/
/
és aztán
/
/
/
/
/
/
még