Aare Pilv

reggel kora-

ősz napsütés
templomharangok tiszta zúgása
percnyi idő

kutya ugat
a szomszéd kertben a falon túl
fojtottan:
múlik a jó
múlik a rossz
múlik a
múlás
maga
is

én
múlok
mindez visszatér
a maga múlásába

szemlátomást szomorú nő
álmában mosolyog
én hallom
múlok egy-
re
a kutya elhallgat

a napfény halad tovább
a koracsöndes
reggel mentén

hangtalanságban ülepednek
az elmúlt hangok:

harangzúgás
ebszavak
álomlátó-nevetés

mint csésze aljára
süllyedő sötét tea
csersavas
füstös
gyengéd és komoly

kávé
fekete
tea
dohány
írásjelek

sötét porok
napról napra
belém igyekvők

magam
is
sötét por
erős és látható
szemcsegyülem
agyag forró mélységében
papír hűs ölelésében
napok terméke

igyál meg
gyújts rám
most
személyes
mulandó hangtalanságodban

ülepedjünk
együtt
életünk mélyén
hová a nap korán
veti
különös tekintetét

legyünk egy
/
/
/
és más
/
/
/
/
és aztán
/
/
/
/
/
/
még

Morgen Früh-

Herbst Sonne
reines Kirchenglockengeläut
eine Minute lang

ein Hund bellt
gedämpft
im Nachbargarten hinter der Mauer:
es vergeht das Gute
es vergeht das Böse
es vergeht
selbst
das Vergeh-
en

ich
vergehe

all das kehrt wieder
in sein Vergehen hinein

eine Frau, im Wachen traurig,
lächelt im Schlaf
ich höre es
vergehe immer
weiter
der Hund verstummt

das Sonnenlicht wandert
entlang des frühstillen
Morgens weiter

in der Lautlosigkeit setzen sich
vergehende Laute ab:
das Glockengeläut
die Worte des Hundes
das Lachen der Träumerin

wie dunkler Tee in
der Tasse zu Boden sinkt
gegerbt
rauchig
sanft und ernst


Kaffee
schwarzer
Tee
Tabak
Schriftzeichen

dunkler Satz
der tagelang
in mich eindringt

auch
ich
dunkler Satz
eine starke und wahrhaftige
Krumenansammlung
in der warmen Tiefe des Porzellans
in der kühlen Umarmung des Papiers
tagelang

trinke mich
rauche mich
jetzt
in deiner persönlichen
Vergehenslautlosigkeit

sinken wir zu-
sammen
auf den Boden unseres Lebens
wohin die Sonne früh
ihren seltsamen
Blick wirft

seien wir der eine
und der andere

und noch
jemand