Anna Zsellér 
Translator

on Lyrikline: 2 poems translated

from: alemão to: húngaro

Original

Translation

so einfach

alemão | Monika Rinck

Ein Hang, nein, eine große Fläche,
sanfte Hügel, Aufgewölbtes, ich sehe ein Gefälle,
eine Streckung, ganz ergeben, einen Bogen.
Grün muss alles sein und ein verbindlicher Olivenhain
spendet exquisiten Schatten, selten,
äußerst selten.

Es muss eine weite Mulde sein
mit weichen Übergängen, eine Reling, erdnah,
an der silbrig grüne Fransen wehn, es ist wohl
eine Wiese! Eine Wiese! Dort will ich das Bleiben spürn,
Dass keiner geht und keiner zahlt und hungrig
oder müde wird. Nicht das Murren,
nicht die Sorge, die, das wißt ihr schon,
ein wenig ehrenwerter Dämon ist.
So sind wir nicht, wir haben hier
vermehrtes Brot, Wort, Fische
und Substanzen. Ich sag es gleich:
Wir mögen was Substanzen sind und
was sie tun.

Wie wunderbar, die Fülle hier, die wie das Leben ist
und wie das Wort und besser noch,
doch Jesus Christus sagt es mir
"Du hast längst keine Mitte mehr."
Vielleicht könnten Highheels hilfreich sein
für die Balance, zum Glück, schon kommen die Apostel
Den grünen Hang herab, durchqueren
Den Olivenhain mit einer Auswahl
Stiefeletten.

© M.R.
from: Verzückte Distanzen. Gedichte.
Springe: zu Klampen! Verlag, 2004
ISBN: 3-933156-81-5
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin, 2004

ilyen egyszerű

húngaro

Egy emelkedő, nem, egy nagy felület,
lágy dombokkal, felgyűrődve, egy lejtőt látok,
egy nyúlványt, odaadón, ívesen.
Zöldnek kell lennie az egésznek, és egy elkötelezett olajfaliget
osztja a különös, ritka,
nagyon ritka fajta árnyakat.

Egy tág mélyedés legyen,
lágy átmenetekkel, egy hajókorlát, földközelben,
amelyen ezüstös zöld rojtok lobognak, de hisz ez
egy mező! Egy mező! Itt akarom érezni, hogy elidőzünk.
Hogy senki nem megy el, senki sem fizet vagy lesz
éhes és fáradt. Semmi morgolódás,
semmiféle gondok, amik, ezt már tudjátok,
kissé olyanok, mint a tiszteletbeli démonok.
Mi nem vagyunk ilyenek, itt van nekünk
a megsokszorozott kenyér, szavak, halak
és szubsztanciák. Megmondom rögtön:
mi szeretjük azt, ami lényeges,
és amit ez tehet.

Milyen csodálatos itt ez a bőség, amely mint az élet maga
vagy mint a szó vagy még olyanabb,
de Jézus Krisztus hozzám fordul
„Jó ideje nem találod már a lényeged.”
Talán a magas sarok tenne valamit
az egyensúlyért, nagy szerencse, már jönnek
az apostolok a zöld lejtőn lefelé,
átvágnak az olajfaligeten egy garnitúra
magas sarkú csizmácskával.


Fordítás: Zsellér Anna


- - - alternative - - - 


ilyen egyszerű

Egy lejtő, nem, egy nagy síkság,
szelíd dombok, kitüremkedés, egy lankát látok,
egy megnyúlást, egész alázatos, egy ívet.
Minden zöldüljön ki és egy lekötelező olajfaliget
tökéletes árnyékokat nyújt, ritkán,
kivételesen ritkán.
Csakis egy széles mélyedés lehet
puha átjárókkal, egy korláton, földközelben
ezüstöszöld rojtok lobognak, ez valójában
egy mező! Egy mező! Ott akarom megérezni, milyen maradni,
hogy senki se távozik és senki se számol, senki se éhes
vagy fáradt. Nem a morgás,
nem az aggodalom, ami, már úgyis tudjátok,
egy nem túl tiszteletreméltó démon.
Mi nem ilyenek vagyunk, van nekünk
megszaporított kenyerünk, szavunk, halunk
és lényegünk. Mondom rögtön:
Szeretjük a lényeget magát és
azt is, amit csinál.

Milyen csodálatos, a bőség itt, ahogyan az élet van
és ahogyan a szó és még jobb,
mégis Jézus Krisztus mondja nekem
„Neked már nincs középpontod.”
Talán a tűsarkú segítene az egyensúlyban
maradni, de már jönnek az apostolok
a zöld lejtőn lefelé, átkelnek
az olajfaliget különféle
félcsizmákban.

Fordítás: Zoltán Lesi

Fordítás: Zsellér Anna / Fordítás: Zoltán Lesi

der letzte tag im süden

alemão | Monika Rinck

wir werden dir ein mittel spritzen
an diese bank im ferienhaus fixiert
sieh mal hier, wie deine stirne leuchtet
o - der schläfen glanz im stillen
widerschein des weißen lampenschirms
wie schön du bist, wie gut und
unvermutet ist das licht
durch deine adern läuft ein schimmer
und in der dunklen kammer nistet
radium - deine kleine grüne angst.

überall, bei allen anderen, regen sich visionen
doch nicht bei dir. bei dir ist alles
klar und scharf zu sehn, die ettiketten, die kakteen.
alles da im broken glass der letzten nacht
die figurinen des begehrens, die zarten schäume
hier hat der liebe herrgott selbst mit seiner zunge
dir die deinige gelöst, du sprichst, wie schön
vom pharmakon, vom wedeln der platanen
und vor der türe stehn sie schon,
die schuhe die wir haben,
die säcke mit dem müll und der passat.

© M.R.
from: Verzückte Distanzen. Gedichte.
Springe: zu Klampen! Verlag , 2004
ISBN: 3-933156-81-5
Audio production: Literaturwerkstatt Berlin, 2004

utolsó nap délen

húngaro

valami szert fújhattunk neked ide
a nyaralóház betonjához erősített padra
nézd csak, hogy ragyog a homlokod
ó – a halántékod sugárzik a fehér
lámpaernyő néma visszfényében
milyen szép vagy, milyen jó ez
a váratlan fény
az ereiden végigfut egy csillanás
a sötétkamrában rádium
honol – kicsi zöld félelmeid.

mindenhol, mindenki másnál, víziók százai
mozognak, de nálad. nálad minden
tisztán és élesen látható, a feliratok, a kaktuszok.
minden itt van, az elmúlt éj broken glass s benne
a vágy nőfigurái látszanak, a finom habok
a jóisten most maga oldotta meg
nyelvével a nyelved, és szólasz, jaj de szépen,
pharmakonról, a platánok intéseiről
és az ajtónk előtt már kinn állnak
cipőink, az egész készlet,
a szemeteszsákok, és erre fúj a passzát.

Fordítás: Zsellér Anna

- - - alternative - - -


az utolsó nap délen

beadunk neked egy szert
a nyaralóban, a padhoz rögzítve
nézz csak ide, hogy világít a homlokod
ó – a halántékon ragyog a fehér
lámpaernyő adta fény mozdulatlan visszatükröződése
milyen szép vagy, milyen jó és
váratlan a fény a vérereiden
átszűrődő sejtelem
és a sötét kamrákban fészkel
a rádium – a te kis zöld félelmed.

mindenütt, mindenki másnak hallucinációt okoz
de nem neked. számodra minden világosan
és élesen látható, a cimkék, a kaktuszok.
körülöttünk a broken glass-ban az előző éjszakából
a vágy szobrocskái, finom habzás
itt a jóisten önön nyelvével,
amitől a tied megered, beszélsz, mily szépen
a gyógyszerről, a platánok legyezőjéről
és már az ajtó előtt állnak
a cipők, a mieink,
a zsákok a szeméttel és a passzátszél.

Fordítás: Zoltán Lesi

Fordítás: Zsellér Anna / Fordítás: Zoltán Lesi