Guillaume Metayer
francês
Garfield pocakja
Nem utazom sehova.
Ugyanúgy dorombolnék Párizsban is,
mint szobám kellős közepén.
Most hagyjam el világom
kényelmes köldökét?
Max Adria,
oda – esetleg – kiruccannék.
Természetesen: ha visznek.
Szent vízszintesben.
Fusson, akinek nincs söre.
Csak semmi nosztalgia.
Rágódjon a múlton, aki akar.
Nekem nem fűlik rá a fogam.
Sokkal inkább egy szaftos bifsztekre,
zamatos kávéra.
Apró az én istenem,
elfér a pocakomban.
Extraído de: Holdnak, Arccal
Produção de áudio: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2013
Le bidon de Garfield
Voyager, jamais, nulle part.
Ce serait le même ronron à Paris
qu’au beau milieu de ma chambre.
Quitter maintenant
le nombril confortable
de mon monde ?
Au max l’Adriatique
là – le cas échéant – une petite virée.
Si on m’amène : naturellement.
À la sainte horizontale.
Coure, qui n’a pas de bière.
Surtout pas de nostalgie.
Rumine le passé, qui veut.
Je n’ai pas de dent contre ça.
Mais bien plutôt pour un beefsteak juteux,
un café goûtu.
Mon dieu est tout menu,
il tient dans mon bidon.