Kis filozofikus

Túlpakolt reggelizőasztal; makulátlan szalvéták,
narancslé, müzli, tojás, sonka, sajtok, zabpehely (satöbb.).
A péksüteményeskosárnak nem is jut már rajta hely –
miután körbejárt, a háziak háta mögött állapodik meg,
a pulton. De egyébként se jutsz a többi
finomságnak vagy a feléhez hozzá, hisz nem nyúlkálhatsz
értük át reggelizőtársaid hóna alatt, és unos--untalan
kéregetni s köszöngetni, ettől, ha a gyomorsav forrása
nem dugul is el, de bízvást elmegy az ehetnék.
Álságos nyájasság: csak vegyél még, tankolj csak föl,
valahogy éhen ne maradj! Használd ki, hogy; élvezd, elvégre
a szabadság, hogy lazíts vagy még pontosabban:
hogy átmenj lazába, arra való.
Mondjuk, azért egy kicsit sietni tanácsos lenne éppen, tudod,
ahová készülünk, később olyan sokan
vannak; nem ritka az ingerlékeny lökdösődés, felfortyanás,
a csípős izzadságszag, ilyenek. Sőt már ilyenkor is – hiába,
a szezon! – elég sokan szoktak lenni, de legalább a pénztárnál még
nem félkilométeres a sor. Ha minden jól megy.
– Érzed, egyre határozottabban úgy érzed, otthon volna jobb.
A baj csak az, hogy azt mondták (nem hagyva kételynek semmi kiskaput),
hogy itt vagy otthon.

© Sándor Tatár
Extraído de: Bejáró művész
Budapest: Orpheusz, 2007
Produção de áudio: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016

Spuntino filosofico


Un tavolo per la colazione sovraccarico: tovaglioli immacolati,
succo d’arancia, cereali, uova, prosciutto, formaggi, muesli (ecc.).
Non c’è più spazio per il cestello coi panini ,
che dopo aver fatto il giro, finisce sul banco
dietro le spalle dei padroni di casa. Però non puoi neanche arrivare
alla metà delle vivande, nemmeno puoi di continuo allungare la mano
sotto le ascelle dei tuoi commensali per chiedergliele e ringraziarli
fino alla noia tanto che, anche se la secrezione del succo gastrico non si inceppa
l’appetito di sicuro si cesserebbe.
Gentilezza finta: prendi ancora, lascia pure riempirti la pancia,
non patire la fame! Approfitta dell’occasione, godila, dopo tutto
le ferie servono per rilassarsi o, meglio ancora:
per essere spensierati.
In realtà sarebbe opportuno un po’ sbrigarsi, lo sai,
il luogo dove stiamo per andare, col tempo diventa affollato;
e non son rari il nervosismo e gli spintoni, i brontolii e l'odore acre del sudore
e simili. Anzi, già adesso – ed è la stagione! –
c’è un sacco di gente, ma almeno alla cassa
la coda non è lunga mezzo chilometro. Se tutto va bene.
– E tu senti, sempre con più crescente certezza senti che sarebbe meglio a casa.
Soltanto il problema è quello che è stato detto (non lasciando neanche
un minimo spazio ai dubbi) che tu qui sei a casa.

Traduzione di © Melinda B. Tamás-Tarr