Péter Papolczy
inglês
Kis filozofikus
Túlpakolt reggelizőasztal; makulátlan szalvéták,
narancslé, müzli, tojás, sonka, sajtok, zabpehely (satöbb.).
A péksüteményeskosárnak nem is jut már rajta hely –
miután körbejárt, a háziak háta mögött állapodik meg,
a pulton. De egyébként se jutsz a többi
finomságnak vagy a feléhez hozzá, hisz nem nyúlkálhatsz
értük át reggelizőtársaid hóna alatt, és unos--untalan
kéregetni s köszöngetni, ettől, ha a gyomorsav forrása
nem dugul is el, de bízvást elmegy az ehetnék.
Álságos nyájasság: csak vegyél még, tankolj csak föl,
valahogy éhen ne maradj! Használd ki, hogy; élvezd, elvégre
a szabadság, hogy lazíts vagy még pontosabban:
hogy átmenj lazába, arra való.
Mondjuk, azért egy kicsit sietni tanácsos lenne éppen, tudod,
ahová készülünk, később olyan sokan
vannak; nem ritka az ingerlékeny lökdösődés, felfortyanás,
a csípős izzadságszag, ilyenek. Sőt már ilyenkor is – hiába,
a szezon! – elég sokan szoktak lenni, de legalább a pénztárnál még
nem félkilométeres a sor. Ha minden jól megy.
– Érzed, egyre határozottabban úgy érzed, otthon volna jobb.
A baj csak az, hogy azt mondták (nem hagyva kételynek semmi kiskaput),
hogy itt vagy otthon.
Extraído de: Bejáró művész
Budapest: Orpheusz, 2007
Produção de áudio: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016
Snack for thought
An overburdened breakfast table; spotless napkins,
orange juice, cereal, eggs, ham, cheese, muesli (et cetera).
No room left for the basket with the bread rolls –
having made a round, it ends up on the counter
behind the host and hostess. You are blocked from half
of the tidbits anyway, you cannot constantly reach out
under the armpits of the co-sharers of the table, and even though the
source of gastric juices is not jammed by tireless “pleases” and “thank yous”,
appetite would surely fall a victim.
Feigned geniality: do take some more, fill up,
you mustn’t go hungry. Take advantage; enjoy, after all
vacation is for cooling off, or for becoming cool,
to be more precise.
Actually it would be advisable to hurry up just a little, you know,
the place we are heading to becomes real crowded
later on; aggravated jostling, snapping, and the acrid smell of sweat
are not uncommon. Even at this hour – high season,
what can you do – there are plenty of people, but at least
the queue to the ticket office is not a quarter mile long. If all goes well.
– You feel, and feel it with growing certainty, that you would rather be at home.
The only trouble is you were told (not leaving the tiniest room for doubt)
that you are at home.