Ron Winkler
alemão
Több gondosságot, ha agrártámogatás kéne!
Hommage à Bonaventura
A földgolyót, nagytiszteletű Kertész Uram, egészen
belepte már a civilizáció nevű penész,
s a férgek, igen, de mennyire, a férgek is
furkálóznak benne, nemigen hatolva ugyan mélyebbre
a héjánál, de annál észvesztőbb szaporaságban
nyüzsögnek a felszínén – bár irtják egymást
megátalkodott-derekasan, most már ennek ellenére mindenütt
van belőlük légiónyi.
Csak ahol ez elhanyagolt (mostoha)gyümölcs
héja kékes és vizenyős, ott elviselhetőbb a féregsűrűség
(ámbár nem intakt ez a vizenyő sem: a sós tócsákban
hajóroncsok).
Hát ez, kedves Jehova, a biogazdálkodás átka.
Egyáltalán: a laissez faire engedékenysége (vagy tán
a közönyösség, ha nem egyenesen
a kaján cinizmus?!) meg bírja bosszulni magát.
Hadd hozzuk szíves tudomására: Nem fejőstehén
az égi kassza, hogy az önhibájukból (már akár a
szakértelem hiánya az ok, akár alapjaiban hibás
maga a koncepció is) bajba jutott gazdáknak
mindegyre csak a hónuk alá nyúljon!
Azt javaslom, szép csendben felejtsük el ezt a
balul kiütött projektet a „föld”-del; ha jót akar, ne próbáljon
ennek a rendbehozására pénzt szerezni. – Töviről-hegyire
el kéne mesélnie, hogy mást ne mondjak,
hogy miképp jutott ennyire ebek harmincadjára.
Hát annyira tiszta Kertész Uram lelkiismerete!?
Abszurdum! Sétáljon és kontempláljon nyugodtan
a kert más részein, és süssön ki valami újat.
Elhiszem, hogy zavarja, amíg még létezik, a „föld”,
ez a corpus delicti, de ne törődjön vele, és (főleg)
ne próbálja meg eltüntetni; azon rajta veszthet.
Higgye el, ez a rothadozó gyümölcs
nem húzza már sokáig.
Legyen ő a betanulás selejtje. A tanulópénz.
Extraído de: Litera, Első nyilvánosság, 2004 április 5.
http://www.litera.hu/hirek/tatar-sandor-versei
Produção de áudio: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016
Mehr Umsicht beim Beantragen höherer Agrarsubventionen!
Hommage à Bonaventura
Der Schimmel Zivilisation, hochverehrter Herr Gärtner, überzieht
den ganzen Erdball schon,
und auch die Würmer, ja, die Würmer, benagen ihn – und wie;
auch wenn sie die Schale kaum
durchdringen, in wahnsinnsgroßer Zahl drängeln sie sich
auf der Oberfläche – zwar liquidieren sie einander tüchtig-stoisch,
dennoch sind sie Legion,
allüberall.
Nur wo die Schale des verkommenen, vernachlässigten Obstes
bläulich-nass ist, nur dort ist die Würmerdichte aushaltbar
(obwohl auch dieses Ödem keineswegs unversehrt ist: Schiffwracks
in salzhaltigen Pfützen).
Nun ist das, lieber Herr, der Fluch der Biobespielung.
Überhaupt: die Geräumigkeit des Laissez-faire (oder vielleicht
Gleichgültigkeit, wenn nicht gar schadenfreudiger Zynismus?!)
kann sich rächen.
Wir erlauben uns, den HErrn über Folgendes in Kenntnis zu setzen:
Der Himmel ist keine Melkkuh und kann Bauern,
die selbstverschuldet (egal, ob ihnen Kompetenz fehlt oder
ob ihr Konzept grundlegend falsch war) in Schieflage
geraten sind, nicht stets unter die Arme greifen!
Ich schlage vor, dieses gescheiterte Projekt „Erde“
insgeheim zu vergessen; wollen Sie noch Schlimmeres
abwenden, sollten Sie keinesfalls versuchen,
Geld für die Sanierung zu beschaffen. – Täten Sie es, dann sollten Sie gewiss,
nur um mal darauf hinzuweisen, bis ins Einzelne darlegen,
wie das Ganze überhaupt so auf den Hund hat kommen können.
Ist das Gewissen des Herrn Gärtners wirklich derart rein!?
Wohl nicht! Machen Sie einen Spaziergang in einem anderen Teil
des Gartens und ertüfteln Sie was Neues.
Ich glaube Ihnen gern, dass es Sie stört, dass es die „Erde“ gibt,
solang es sie noch gibt,
dieses Corpus delicti, aber kümmern Sie sich nicht drum, und (vor allem)
versuchen Sie nicht, es aus der Welt zu schaffen; das könnte Ihnen
zum Verhängnis werden.
Glauben Sie mir, dieses vergammelte Stück Obst
ist bald hinüber.
Man halte es für die Ausschussware, die beim Anlernen produziert wird.
Für Lehrgeld.