Im Garten sitzend ohne Entsprechung

Heute sagtest du: Vereinfache dich. Auch
als Formulierung: Mache eine Vereinfachung und setze dich ein
oder hinein (man wird dann genannt: In der Vereinfachung
sitzendes ich. Oder: Dein einfacher Zustand
ist so liebenswert.) Die Zurücknahme mag lauten:
Welt, Tisch, Sessel. Warum? Und:
Warum fragen wir? Das Platznehmen auf dem Sessel
ist die liebenswerte Reduktion (sogenannte Reduktion
ohne Entsprechung). Alles geschieht ohne
Entsprechung. Wer sitzt dann im Mittelpunkt
der Entsprechungslosigkeit? Wir sind es. Wir
haben uns vereinfacht. Sitzend
heißt der Gedanke: Ich sitze. Ich sitze
am Ende der Reihe. Die Reihe heißt:
Welt, Tisch, Sessel, ich. Der Grund des Anblicks heißt:
Mache eine Vereinfachung. Setzte dich an den Punkt
ohne Entsprechung. (Das Gleichnis heißt: Wir sind nicht
Welt, Tisch, Sessel. Wir setzen uns hinzu.) Der Sitzende ruft frech:
Herr Schnitter, ich bin keine Blume. Antwort: Steh auf
von Sessel, der ist fremd; von Tisch
der ist fremd; von Welt, die ist eine fremde. In der Nacht:
Du vereinfachter Nachtgast. Am Tage:
Du vereinfachter Taggast. Komm her
du Sessel; bring dich mit.

© Peter Waterhouse
Extraído de: MENZ. Gedichte
Graz: Literaturverlag Droschl, 1984
ISBN: 3-85420-097
Produção de áudio: 1999 M. Mechner, literaturWERKstatt berlin

A kertben ülve megfelelés nélkül

Ma azt mondtad: egyszerűsödj. Más
megfogalmazásban: csinálj valami egyszerűbbet
és ülj neki vagy bele (azt úgy mondjuk: az egyszerűségben
ülő én. Vagy: egyszerű állapotod
szeretetreméltó.) A visszavonás így hangozna:
világ, asztal, szék. Miért? És:
miért kérdezünk? Helyet foglalni a széken:
szeretetreméltó redukció (úgynevezett megfelelés
nélküli redukció). Minden megfelelés
nélkül történik. Ki ül akkor a megfelelés-
nélküliség középpontjában? Mi vagyunk azok.
Egyszerűbbek lettünk. Ülés közben
a gondolat: ülök. A sor végén
ülök. A sor neve:
világ, asztal, szék, én. A látvány alapjának
neve: csinálj valami egyszerűbbet. Ülj le
a megfelelés nélküli pontra. (A hasonlat neve:
nem vagyunk világ, asztal, szék. Hozzáülünk.) Az ülő
pimaszul azt kiáltja: Schnitter úr, nem vagyok virág. Válasz:
állj fel a székről, a szék idegen; az asztalról
az asztal idegen; a világról, a világ idegen. Éjjel:
te egyszerűsített éjjeli vendég. Nappal:
te egyszerűsített nappali vendég. Gyere ide
te szék; hozd magad.

Fordította: Szijj Ferenc