Lackfi János
húngaro
De dichters
Wij,
blinde gluurders onder de petticoat
van het hemelruim,
dove filosofen die toegewijd krabben
op een viool,
levende deskundigen van onze dood –
we zijn gek van verlangen
naar jullie,
maar hebben niets anders dan onderrokschuim,
kattendarmkunst, zinloos gewag
van de grote mysteries
te bieden;
het ontbreekt ons verlangen aan een muziek
die alles vermag.
Vertelling, vertelling, zeuren jullie.
Dus wordt er liefgehad en doodgegaan.
Weet iemand een onmogelijke boog
te spannen, wreekt een ander
onder het mom van gekte
zijn verwekker; later in zijn leven
komt de derde voor een stervend paard te staan.
We hebben het uitgezongen tot nu,
want ondanks alles heeft de anekdote
het sublieme nodig, en het sublieme
de anekdote. Vergeef ons
ons ontroerend geknoei met dt’s en details.
In de hoop dat de wind zich vermengt met ons werk
schrijven wij onze verliefde gedichten
aan jullie.
Amsterdam: Atlas, 2006
Produção de áudio: Flemish Literature Fund, Antwerp, 2007.
A költők
Minket,
a mennybolt abroncsos szoknyái alá
bekukkoloó, ütődött,
vaksi filoszokat, kik nagy-buzgón cincogatjuk
nyírettyű-húrjaink,
minket,kik saját hullánk boncnokai vagyunk,
esz a fene
miattatok,
ám habos alsószoknyák látványánál,
macskabél-nyekergetésnél, a nagy titokról
szóló mihaszna híradásnál
többet tőlünk ne várjatok:
vágyunkból kiveszett
a zene, mely világokat hódoltatott.
Anekdotát, anekdotát! – kárpáltatok.
Szerelem, halál: egyéb mi sem marad.
Hogy is lennél képes megfeszíteni
íjjá a lehetetlent, őrület maszkja megett
bosszút állni azon, aki
nemzett, amíg szemed
egy Milwaukee-i lány szemébe mered!
Elzenéldegéltünk eddig is,
hiszen ha így, ha úgy, a sztorihoz
kell némi fennkölt tartalom, s a fennkölt
is kidurran, ha nincs hozzá kis sztori. Nézzétek el nekünk
szívdöglesztő nyelv-bűvészetünket.
Remélve hát, hogy munkánk a szélbe vész,
szerelmes énekeket nyöszörgünk
utánatok.
From: A Hajótörött, Széphalom Könyvmühely, Budapest, 2004.