Marko Čudić
húngaro
DVA MINUTA RUŽE
Kad stigoh na vašar viđenog
sve beše potrošeno.
Šatre skupljene.
Sagorele u zapadu.
Ordenje podeljeno.
Prava prigrabljena.
Ostalo je još malo toga
na slobodi
opomenuše me okupljeni.
Možda tek dva glečera
pod zvonom.
Meni se ona učiniše
nalik staklenim dojkama
što taknu se u hodu
žene od pesme.
Bejaše to doba kraja sveta.
A ja joj poželeh isto što i sebi.
Ništa van običnog.
Šolju kišne kapi.
Dva minuta u životu ruže.
Extraído de: Žena od pesme [Woman made of Poem]
Vršac: KOV, 2006
A RÓZSA KÉT PERCE
Mikor megérkeztem a már látottak
vásárjára minden elkelt.
A sátrak összehúzva.
Kiégetten a napnyugtában.
A kitüntetések kiosztva.
A jogok megkaparintva.
Kevés maradt már csak
szabadon figyelmeztettek
az összegyűltek.
Talán két darab gleccser csak
a harang alatt.
Engem ők üvegmellekre
emlékeztettek
melyek összekoccanak a vers
asszonyának sétája közben.
A világvégi napok ideje volt ez.
És én neki is ugyanazt kivántam mint magamnak.
Semmi nem mindennapit.
Egy bögre esőcseppet.
A rózsa életének két percét.