Zoltán Lengyel
inglês
Színtiszta
„De, de”,
formáltad az első szavad
Dezső után kapadozva.
Piszkálta a fantáziád
a kutya szőrös teste;
ekkor még nem
fedezted fel a sajátod
(a ruganyos bőröd, puha
húsod, szilárd csontozatod
mozgó szerkezetét).
Pici kezeddel gyúrtad
a henger alakú tacskót,
az meg rezignáltan tűrte
az enyhe tortúrát.
Szirénázó kocsi húzott el
az ablakunk előtt,
helikopter csaholt
a város felett.
Szólni akartam, de félbeszakított
Ámos próféta:
„Azért hallgat az eszes
ebben az időben,
mert gonosz idő ez”.
„De, de”, mondtad egyre hangosabban,
tudván, aki ugat, parancs-
szóra lapít.
Fogtam a kezed, együtt
lépegettünk a kutya után.
„De, de”, csaptál le ismét
a szőnyegre heveredő
fekete korcsra.
„De, de”,
visszhangzott fejemben
a színtiszta ellenállás.
Extraído de: Orcsik Roland: Legalja
Budapest: Pesti Kalligram, 2020
Produção de áudio: Petőfi Literary Museum, 2020
Pure
“But, but”,
your first word was
being formed reaching after
Dezső. You were wondered
by the dog’s hairy body;
you had not yet
discovered your own
(the mobile structure of
supple skin, soft
flesh, solid bones).
With tiny hands you
massaged the cylinder-
shaped dachshund that
tolerated the easy torture
resignedly. Sirens
were heard outside,
a helicopter bayed
above the city.
I was about to speak but was
interrupted by the prophet Amos,
“Therefore the prudent shall
keep silence in that time,
for it is an evil time”.
“But, but”, you said louder and louder,
knowing that the one who bays
would possum on command.
I held your hand, we
stepped together after the dog.
“But, but”, once again you came
upon the black mongrel
laying on the carpet.
“But, but”,
the pure resistance
echoed in my ears.