Attila Jász
Után
Után
Sanyinak
Bátorságot kaptunk tőle. Ahogy a kövér lány mászott
előttünk a sziklán. Ha ő meg tudja csinálni, mi is.
Araszolni lefelé a függőleges sziklafalon tériszonyba
kapaszkodva. Alattad a tenger csapkodja a sziklát,
nem nézel le, csak hallod. Meg talán majd minket is,
ha már. De nem volt idő gondolkodni, mászni kellett
tovább a kövér lány mellett, miközben folytonos
szédülés fog el. Lehetetlen, hajtogatjuk félhangosan.
Hogy itt lehet csak lejutni. Hogy egyáltalán. A hercegnő
sziklafalakkal elzárt strandjára, magányterületre. És
elképzelni se tudtuk, a frissítő mártózás után hogyan
is mászunk majd vissza. Egyáltalán. És maga a hercegnő
hogyan juthatott le. Titkos ajtón talán. És szegény Rilke,
ő hogy. Nem tudom, némák a duinói gyíkok. Most
figyelni kell, mászni. A kövér lány után.