Zsófia Balla
A SZÉP FEGYVERKOVÁCSNÉ ELKÖSZÖN A RÉGI FIÚKTÓL
UND WIE SIE ABSCHIED NIMMT VON IHREN EHEMALIGEN)
A SZÉP FEGYVERKOVÁCSNÉ ELKÖSZÖN
A RÉGI FIÚKTÓL
A régit, aki nyugtot nem lelt -
őt látom híres-hirtelen.
Karomban szokta meg a reggelt
egykor s meghalt volna velem,
semhogy levesse a szivem…
Most másnak horkol s lomposan
befordul…Kár volt küzdenem.
Fiúk, éljetek boldogan!
Az meg rég fittyet hányt a nőkre
s hencegett: van töméntelen!
Ma fityiszt hord - csípné, ha nőne -:
csak fityeg ott a szerelem.
Jó férfi volt! Már csak pihen,
kifullad az öngólokon
s tolató szenvedélyeken.
Éljetek, pasik, boldogan!
S ő, a bozontos mellehordó,
ki öv alatt harcolt, s bizony,
főleg nyaranta, kék oportó
mellett rúgtatott a Bakony-
formán sűrű, sötét-finom
mézbozótba, a szomjat oltó
málnásba, - ő is odavan…
Éljetek, fickók, boldogan!
Mert én, ki testem tömegével
veszem csak észre magamon
az évek súlyát, már egyébbel
nem mulatok, csak egy rokon
testű és reggel-este éber
csillaggal, aki homlokon
s dombon csókol, ha akarom -
Ürgék, éljetek, boldogan!
Fiatal nem vagyok, de résen -
és Egyben lelem örömem:
tíz ujjam derekába vésem,
míg kapálózva ölelem
s elkárhozom a szenvedélyen.
Vén vagyok, - nem boldogtalan…
Ti csak üssetek rést a légyen,
fiúk… S éljetek boldogan!
Ajánlás:
Tartson, míg élsz, a küzdelem:
falj selymet, csókolj foltokat…
Ha mással nem, hát fel, a fejjel!
Italom vagytok, ételem -
Fiúk, éljetek boldogan!
ITEM
Nincs gyávább, mint a férfinép!
Az asszony bátor, hogyha csal.
A hős hazafarol, lelép,
szán-bán, motyog, s akár a fal…
Elfut, mint kannából a víz -
mindig más kell, mint aki van.
Félsz és vágy más-más ágyba visz.
Gondoljatok rám boldogan.