Ákos Kele Fodor
Lét vagy külsőleg
Apa, sosem tudtad, a törzsfejlődés melyik útját válaszd, tengeri uborka vagy csillag legyél. Ha mindkettő: melyik inkább. Anyából az elfekvőn bujkálóhal lett, félszeg szimbióta, és te, az uborka aki vagy, kilökted magadból a teljes, vizet szivattyúzó bélcsöved anyával együtt, mikor a kiskonyhában a művi vetélés okozta rák miatt vádoltad. Úgy beszéltél hozzám, a gyásztalan gyerekhez, hogy kifolyt a bujkáló sós lé a szádon, mint régen a fogaid között a galambleves, amikor anya pofon vágott. És nem találván a helyes utat a hosszú beszédben, tengeri csillag lettél mégis: hasoldali szájnyílásod túl kicsi volt, mert anyánál nagyobb méretű zsákmány a halála, s hogy túlélj, beszéd közben a hokedlin, szájnyílásodon át, a préda fölött fordítottad ki saját gyomrod, hogy külsőleg emészd meg. Vörös voltál, de a sötét vízben ágaiddal, nem ragyogtál. Én meg fülemre tapasztottam kagylóhéjamat, hogy inkább a tenger zúgását halljam.
Másoknál az egész bélcső kicsapódik és leszakad, így nem az uborkát, hanem a bélcsövet fogyasztja el a ragadozó. A tengeri uborka a bélcsövét hamar és teljesen regenerálja.