renshi.eu [GR-LU-IT-EE-SE-HU-PT-GR]
HU – Zoltán Tolvaj
HU – Zoltán Tolvaj
Nem tudom, miben lehetnék más. Tisztánlátó, kevésbé elvakult,
hogy az újszülött kitáguló szemében a kép ne legyen homályos.
Apáink 1989-ben az ancient regime vedlő kígyóbőrét kapargatják,
akár szovjet autóik testéről a mocskos gyári zsírt. A régi vasúti raktárt,
ahol szertartásaikat végezték, már lebontották. Válságtól villogó sötét
ablakaival a Westend teli szerelvénye áll ott, akár egy tömör Monolit,
ahová nem szökhet be fény, és nem lettek fényesebbek a kilátások,
hiába akadt annyi megmentő, merev nyakú filozófus, feminin próbababa,
focista népvezér. Az Öbölháború alatt Schwarzkopfnak csúfoltak a taxisok.
Olcsóbb benzinért tüntettek, amikor egy ronda obsitos kabátban
áttörtem a zsigulijaik gyűrűjét, hogy eljussak az erdő melletti boltba,
ahol már kapható volt a keserű varázselixír, amit Teiresziász emlői
azelőtt sohasem tejeltek. A nehéz terepen ledobott az ócska bringa,
sodródni kezdtem a kaotikus patakban, ahol piócák rendeztek vér-
szívó bált, mialatt Európa fekete arcán szederként burjánzott a rák.
Mosolyogva várta az ismerős szikét, a tengerentúli csodadoktorokat,
hadd lassa felnőni az évezred reményét, köztes utódait, akiket nem
áldozott fel, miután elhallgattak a légvédelmi szirénák, és a pincemélyből
kilépve előbb a törött széklábból faragott fegyvereket, majd a szurokkal
kisminkelt rongybabákat egyenként a téli Nap hunyorgó képébe vágta.