János Lackfi
ENNI AZÉRT KELL
ENNI AZÉRT KELL
Beülök a vendéglőbe, kényelmesen letelepszem
a kockás abroszos asztalhoz.
Még nem tudom, mit fogok enni,
de bízom szerencsecsillagomban.
Olvasni kezdem az étlapot, ám orrcimpám
egyszeriben megremeg, vadat szimatolok.
Szatyromból óvatosan előhalászom rövidcsövű puskámat,
némán lekushadok az asztal mögé,
lőállásba helyezkedem.
Valóban, a járókelők között gyanútlanul bóklászva,
idegesen horkantgatva feltűnik egy szarvas.
Pompás egyed, agancsa ágbogait saccolgatom,
a legszebb férfikorban jár,
látványos trófea lesz belőle.
Hosszan célzok, megvárom,
míg a babakocsis anyuka
és a kézen fogva andalgó
szerelmespár eltűnik a képből,
és meghúzom a ravaszt.
Remek lövés,
szorongatom lelkendezve képzeletben saját kezem,
az állat lába megroggyan, szeme ködösödik,
a gyönyörű hím végül feldől, akár egy zsák.
Egy nyugdíjas néni dohogva ugrik félre,
gumivégű botjával dühösen rásóz a tetemre,
kis híján őt is felborította szegény tehetetlen állat.
Indián szökelléssel vetem rá magam
a még rángatózó vadra, késemet belédöföm,
kezemet horpaszán nyugtatva várom,
míg tagjaiból kimegy minden izomfeszültség,
a hústömeg végül élettelen.
Egy csatornanyíláshoz vonszolom a dögöt,
szépen kivéreztetem,
majd szakszerűen nekilátok a nyúzásnak,
addig a legkönnyebb, amíg még meleg.
Engedelmesen veti le bőrét, mint egy kezeslábast,
a belsőséget egy narancssárga
utcai szemetesbe suhintom,
nagyjából felmetélem a húst.
Bocsánatkérően dadogva megszólítok egy kis ápolt hölgyet.
Fejét csóválva méri végig könyékig véres karomat,
mintha rossz kisfiú lennék, ki megint a koszban játszott.
Vállat vonok szégyenkezve,
mit tehetnék, enni azért csak kell, vagy nem?
Kérésemre a kis nő mégiscsak előhúz retiküljéből
pár papírzsebkendőt, meglegyint verbéna-illatuk.
Jól-rosszul letörölgetem a ragacsos vért,
intek a pincérnek, aki kiskocsit küldet a konyháról,
beszállítják a húst,
az étlapról kinézek valami köretet hozzá.
Közben fél szemmel már egy tehenet keresek
a járókelők között, tornásztatom ujjaimat,
bemelegítek a fejéshez,
kell majd a kávémba tej.