Matthias Kniep, Claudiu Komartin
allemand
AZ EMBERÁBRÁZOLÁS NEHÉZSÉGEI
Van kályhájuk, és hordtak szenet is,
de a hűtőben laknak, mert ott hideg van.
Ebből a sávból kimaradt a vaj,
csak azért, hogy jobban fájjon.
Nem vagyok rosszabb az átlagnál, de
végül is mindez utánzás. Ahogy egy
idősebb férfi kitüremkedő részeit
nézem. Vagy egyszerűen csak
nevetek.
A hűtőben Juditok,
„mint szép sorban a csillagok”.
Nem aláz meg, ami nincsen,
a szerves tél alatt.
De hová tűnök, ha elapad
a gondozó hideg,
és akkor majd milyen vajból
teremtenek meg?
Extrait de: Bauxit
Budapest: PRAE, 2010
DIE SCHWIERIGKEIT DER MENSCHENDARSTELLUNG
Sie haben einen Ofen und Kohle geschleppt,
wohnen aber im Kühlschrank, weil es dort kalt ist.
Um es noch schmerzhafter zu machen,
wurde die Spur nicht gebuttert.
Ich bin nicht schlechter als der Durchschnitt,
aber am Ende ist doch alles nur Nachahmung.
Wie ich die Ausstülpungen am Körper
eines alten Mannes beobachte.
Oder einfach nur lache.
Im Kühlschrank liegen die Judiths
"wie die Sterne in Reih und Glied".
Mich kann nicht demütigen, was nicht existiert,
verborgen im organischen Winter.
Aber wohin verschwinde ich,
wenn der fürsorgliche Winter vergeht,
und aus welcher Sorte Butter
werde ich dann erschaffen?