La poesia

plana sobre
la vida fulgors d’altres mons
t’esclata als ulls també
estrelles
d’aigua eixugades a la cala
de la infantesa quan
retuts tornen
els àngels ja sense
sal sense ales i tu
intentes agafar-ne les ombres
penjalls als fils
d’estendre les paraules l’hora
que més voldries
revocar els morts que
et pugen per
les cames
baldament omplis
la nit
de colomes blanques tot
esperant
una espurna de foc
que t’encengui el poema.

© Antònia Vicens
Production audio: Catalunya Ràdio

A költészet

tervezd az
életedre más világok ragyogását
felragyog a te szemedben is
a víz
kiszáradt csillagait a gyermekkor
öblében mikor
megadva maguk visszatérnek
az angyalok de már
só nélkül szárnyak nélkül s te
megpróbálod elkapni az árnyékukat
fülek fonalakon
hogy kiterjeszd
a szavakat az órát
mit nagyon akartál
visszaidézni a halottakat akik
felmásznak
a lábadon
hiába töltöd tele
az éjszakát
fehér galambokkal csak
arra várva
egy szikra a tűzből
lángra gyújtsa a verset

Translated by Déri Balázs
ILC, Dia mundial de la poesia 2017.