Mintha beszélgetnénk

Amikor az egymásba rakott mélytányérok
ugyanazon a hangon szólalnak meg,
mint egy személyvonat,
nem akarok a közelben lenni.

Nem azért, mert félek,
de már egy kertvárosi délutánban is
nehéz a harag és az unalom egyensúlyát
megtartani.

Mintha mindkét kezem szatyorban végződne.

Ráadásul ezek a nem szűnő kérdések,
mint most is, hogy mondjam meg,
mi a közös bennem és ebben
a puszta falból kimeredő rozsdás csőben?

Beomlott mozdulatok. Kiáll
belőlük egy láb, egy testrész.

Megérezni egy másik ember szagát,
az már majdnem olyan,
mintha beszélgetnénk.

© Krusovszky Dénes
Extrait de: Elromlani milyen
Bratislava: Kalligram, 2009
ISBN: 978-80-8101-186-3
Production audio: Petőfi Literary Museum, 2018

Aproape o conversaţie

Când stiva de farfurii adânci
începe să zdrăngănească laolaltă
pe tonul unui personal în trecere,
nu vreau să mă aflu prin preajmă.

Și nu de teamă,
însă chiar și într-o dimineaţă de mahala
e greu să menţii echilibrul dintre mânie
și plictis.

Ca și cum mâinile mi s-ar termina în sacoșe.

În plus, aceste nesfârșite întrebări
ca acum, de pildă, de unde să știu,
ce-am în comun cu această ţeavă
răsărită din zidul gol.

Mișcări prăbușite. Le atârnă
organe și membre.

Să simţi mirosul
unui alt om e aproape
o conversaţie.

Translation: Mihók Tamás