Eda Ahi

estonien

Bettina Simon

hongrois

olekutest

kevad kukkus, krimmine ja põdur.
ajas kurja õied õieli.
aga keset kodusid ja sõdu,
keset kõiki majasid ja maid,
ilma et neil oleks au või häbi,
lõhnas otse pataljoni juures
juhmilt terve kari toomingaid
meie hirmsa lahkumisevaeva,
heidutuse ja artikkel viie,
mornivõitu isamaise taeva,
iga meie ühapüha hiie –
kõige peale, mis saab ükskord läbi.
kõige peale, mis ei saagi,
ega?

üle kevadärevuseuima
vabalt, demokraatlikult ja tuimalt
avasid nad õisi.
õigusega.

julgus oli nende ainus olek.
tahke, kõigest üle kasvav, läbi –
lugudest ja lauludest ja ajast.

keset kõike, mida hoida vaja,
keset kõike, mis ei hoidu ära
oli järsku hirmutavalt häbi
iseenda vedeluse pärast

© Eda Ahi
Extrait de: Julgeolek
Tallinn: Verb, 2014
Production audio: Eesti Kirjanduse Teabekeskus [Estonian Literature Centre]

létekről

megjött a ványadt krími tavasz.
kibontotta a romlás virágait.
de az otthonok és a háborúk között,
minden ház és ország között,
tisztelet és szégyen nélkül,
közvetlenül a zászlóalj szomszédságában,
bárgyún, egy egész sereg májusfa illatozott
a válás rettenetes kínjától,
az elrettentéstől és az ötödik cikkely miatt
komor hazai égre,
minden szent erdőnkre –
mindenre, ami egyszer elmúlik.
mindenre, ami nem is.
ugye?

a tavaszi izgatottság kábulatában,
szabadon, demokratikusan és zsibbadtan
nyitották a virágaikat.
joggal.

a bátorság volt az egyetlen létformájuk.
szilárdan hatolni át mindenen:
történeteken, énekeken és időn.

minden között, amit meg kell tartani,
minden között, amit nem kell eltaszítani,
hirtelen ijesztő szégyen tört rám
a saját gyávaságom miatt.

Fordító: Simon Bettina