A SÁSKA

Hogyan lopta el a sáska a holdat

Ült a lány a kéményen és őrizte a holdat. Szakít egy lyukat a harisnyáján, világosság támad. Azt hitte, a hajnal hasad és lehunyta a szemét. Csak erre várt a sáska. Kinyitotta a fiókot a lány combjában, és egy üde, fehér villanyégőt szagolt meg.


A sáska meséje az öröklétről

A ruhaszárítókötél a magas hegyekben van. Áll a hideg szélben fényesen, s az öröklétről énekel. A repülő madarak fekete ládák, se szemük se fülük, hogy odakiáltsanak: "Még!" Recsegve kinyílik ajtajuk ott, ahol a tüdő sivít, fölemelkednek a ruhaszárítókötél fölé, belevágják csőrüket az égbe.
Az égből sziszegő darazsak fúródnak tüdejükbe.


A sáska meséje a szeretetről

Négy zöld gomb van a mellén. Amikor az elsőt nyomja be, elsötétülnek az ablakok, az emberek kétségbeesetten vájkálnak saját szemgödreikben. Ha a második gomblyukhoz ér, narancs potyog az égből, a tizedik emeletről, karácsonyfák gurulnak csilingelve, töf töf. A harmadik gomb helye üres. A negyedik gombot most varrja fel. Reménykedve fúrja saját tüdejébe a csavarhúzót.


Az éneklő sáska

Addig ette a lány a rózsaszínű pudingot reggelenként, míg gömbölyű sáska lett belőle. Akkor kifésülte a haját, pengetni kezdte és trágár dalokat énekelt hozzá.

© Katalin Ladik
Extrait de: Mesék a hétfejű varrógépről
Novi Sad: Forum, 1978
Production audio: Haus für Poesie / 2018

DIE HEUSCHRECKE

Wie die Heuschrecke den Mond stahl

Das Mädchen saß auf einem Schornstein und bewachte den Mond. Es rieß ein Loch in seine Strumpfhose und Licht ward. Da glaubte es, der Morgen bräche an und schloß die Augen. Genau darauf hatte die Heuschrecke aber gewartet. Sie öffnete die Schublade im Schenkel des Mädchens und roch an einer frischen, weißen Glühbirne.


Das Märchen der Heuschrecke vom ewigen Leben

Hoch in den Bergen ist eine Wäscheleine. Glänzend steht sie im kalten Wind und singt vom ewigen Leben. Die Vögel sind schwarze Kästen im Flug, sie haben weder Augen noch Ohren um ihr zuzurufen: „Noch mehr!” Knarrend öffnen sich ihre Türen, wo die Lunge kreischt. Sie steigen auf über der Wäscheleine und schlagen ihre Schnäbel in den Himmel.
Aus dem Himmel bohren sich surrende Wespen in ihre Lungen.


Das Märchen der Heuschrecke von der Nächstenliebe

Vier Knöpfe hat sie auf der Brust. Wenn sie den ersten drückt, verdunkeln sich die Fenster und die Menschen wühlen verzweifelt in ihren Augenhöhlen. Wenn sie das zweite Knopfloch berührt, fallen Orangen vom Himmel, aus dem zehnten Stock. Bimmelnde Weihnachtsbäume rollen heran, töff-töff. Der Platz des dritten Knopfes ist leer. Den vierten Knopf näht sie gerade an. Voller Hoffnung bohrt sie einen Schraubenzieher in ihre Lunge.


Die singende Heuschrecke

Das Mädchen aß jeden Morgen rosaroten Pudding, bis es sich in eine kugelrunde Heuschrecke verwandelte. Dann kämmte es sein Haar glatt, zupfte daran und sang schmutzige Lieder.

Deutsch von Orsolya Kalász und Peter Holland