SZOMORÚAN

Ki kéne bolondulni innen.
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Leszedni az i-ről a pontot.
De visszarakni, ha a helye fehér.

A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy,
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt.

Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,
Mielőtt leesne, jóval hamarább.
Angyal száll át, helyreáll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.

És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Elfelejteni az egészet
Kis cetliket írni: tej, kenyér
                                tej, kenyér

© István Kemény
Production audio: 2005, Petőfi Irodalmi Múzeum

Tristement

Il y a de quoi devenir fou ici.
Comme le suicidé qui revient à la vie,
Retirer le point du «i»,
Et le remettre, lorsque sa place est blanche.

Il vaut mieux que tout reste en place,
Comme je l’ai trouvé, ce n’était pas si mal,
Refaire le lit dérangé,
Dormir par terre, que le passé guérisse.

C’était un cadeau. J’entends déjà sa chute,
Avant qu’il ne tombe, bien avant.
Un ange passe, tout rentre dans l’ordre,
Le papier s’effondre, les objets s’écroulent.

Et alors tout recommencer, tout bonnement,
Comme le suicidé qui revient à la vie:
Oublier tout ça,
Écrire de petites fiches: lait, pain,
                                   lait, pain.

Traduit du hongrois par Guillaume Métayer