خاطرات انزوا

كفش  پاي راستم
به مرخصي رفته است.
نه چارپايم حالا
نه دوپا

در تثليث ازلي
«نيچه» مي خوانم
شبها به خوابم مي آيد و مي گويد:

عاقبت سبيل مال ات مي كنم!
روزهاست
تلفن روي پيامگير است
امان از صاحبخانه ی سمج!

با ميله بافتني
پايم را مي خارانم

از راست هيچ خيري نديده ام
چپ هميشه چپ بوده است
خسته ام خسته
در اين تقابل سه تايي:
راست دستي، چپ فكري

هيچ باوري


                                 بهمن 81 ـ تهران

© Ali Abdollahi
Extrait de: بادها شناسنامه ی مرا بردند
تهران: نیماژ, 1392
ISBN: 978-600-6801-38-4
Production audio: Ali Abdollahi

magányom emlékei

Jobb lábam cipője
Szabadságra ment.
Most már se négy lábam,
Se két lábam nincsen.

A háromosztatú örökkévalóságban
Nietzschét olvasok.
Éjjelente megjelenik álmomban, s így szól hozzám:
„Végül elvezetlek a jólét útjára!”
Napok óta
Telefonomat üzenetrögzítőre állítom,
Torkig vagyok a pimasz háztulajdonossal!

Kötőtűvel
Vakarom a lábam.

A jobboldaltól sosem láttam semmi áldásosat,
Az csak a bal, mindig a baloldalon volt.
Belefáradtam, belefáradtam már
Ebbe a hármas szembeállásba:
Jobbkezesség, baloldali gondolkodás,
De már semmiben sincs hitem.


Teherán, 1381. báhmán hó (= kb. 2003. január-február)

Gazsi Dénes fordítása