William Jay Smith
Translator
on Lyrikline: 1 poems translated
from: hongrois to: anglais
Original
Translation
Székek a Duna fölött
hongrois | Szabolcs Várady
Az a két szék a maga módján
nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
kiállt belőlük, és hogy a kárpit
olyan reménytelenül koszos volt.
De széknek székek, sőt. Abba a lakásba?
Vittük tehát, jobbára a fejünkön,
az Orlay utcából az egykori
Ferenc József, ma Szabadság hídon át
a Ráday utca 2-be, ahol P. lakott
az idő tájt (nyomait lírája őrzi).
Egy szék is, hát még kettő, alkalmas
lehet sok mindenre. „Két költő a hídon,
fejükön székekkel” – elképzelhető egy
kép ezzel a címmel. Remélem, tárgyilagos
kép volna, nem valamiféle
átszellemítés. Az a két szék,
fontos, hogy ezt megértsük, semmiképp sem
glória a fejünkön. A híd közepe táján
– de nem azért, hogy bármit is bizonyítsunk –
leültünk rájuk. Különösen az egyik-
ből állt ki a rugó, nem tudom, melyikünknek
jutott az. Mindegy, aligha lehetne erre
a későbbieket visszavezetni. Kellemes
nyári este volt. Rágyújtottunk,
élveztük a lakályosságnak ezt a,
mondhatni, szokatlan formáját.
A székek aztán
egy darabig szolgáltak becsületesen: ők voltak a
székek P.-éknél. Hanem az ember
jobbra vágyik, mint ami van: a székeket
beadták egy kárpitoshoz. A lakást is
elcserélték, az elsőt kényszerből, a másodikat,
mert nem szerették. Manapság
ritkábban jövünk össze náluk. Sok minden
közrejátszik. G. elhagyta A.-t
(P. feleségét), aztán M. (B. felesége)
szakított velem, majd G.-től elvált a másik
M. (G. felesége) és hozzám jött (közben B.-ék
is különváltak), P. öngyilkos lett és azóta
félig-meddig szanatóriumban lakik,
nem beszélve a világhelyzet változásairól,
és különben is: nincs hova leülni.
Chairs above the Danube
anglais
Those two chairs were not really
all that ugly. Too bad the springs
protruded from them and the upholstery
was so hopelessly filthy.
But chairs they were, all the same. And right for that apartment.
So we carried them, mostly on our heads,
from Orlay Street, across the former
Francis Joseph, now Liberty, Bridge, to Number 2 Ráday Street where P. lived
at the time (as some of his poems will show.)
A chair, not to say two, has
many uses. "Two Poets on a Bridge
with Chairs on their Heads"—one can imagine
a painting so entitled. I hope it would be
a down-to-earth painting and not one of those
transfigurations. Those two chairs—¬
and it's important to make this clear—were by no means
just halos around our heads. About halfway across the bridge¬—
and not for the purpose of proving anything—¬
we sat down on them. The springs protruded more prominently from
one—I don't recall which of us
got it. Doesn't matter, since what happened later
can hardly be explained by that. It was a pleasant
summer evening. We lit cigarettes,
enjoying this one might say
unusual' form of coziness.
The chairs later served
nicely for a while: at the P.s' they
were the chairs. But man wants something better
than what is: the chairs were sent to an upholsterer. Then the P.s
moved also, the first time, because they had to, the second,
because they hated their apartment. Nowadays
we meet less often at their place. Several things
brought this about: G. left A.
(P.'s wife) and then M. (B.'s wife)
broke off with me, and the other M. (G.'s wife)
divorced G. and married me (while the B.s
also separated) and P. attempted suicide and
has been living more or less in a sanatorium ever since,
not to mention the changes in the world situation,
so anyway: there's nothing left to sit on.
Modern Hungarian Poetry. Corvina Press, Budapest
in co-production with Columbia University Press, 1977