William Jay Smith 
Translator

on Lyrikline: 1 poems translated

from: hongrois to: anglais

Original

Translation

Székek a Duna fölött

hongrois | Szabolcs Várady

Az a két szék a maga módján
nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
kiállt belőlük, és hogy a kárpit
olyan reménytelenül koszos volt.
De széknek székek, sőt. Abba a lakásba?
Vittük tehát, jobbára a fejünkön,
az Orlay utcából az egykori
Ferenc József, ma Szabadság hídon át
a Ráday utca 2-be, ahol P. lakott
az idő tájt (nyomait lírája őrzi).
Egy szék is, hát még kettő, alkalmas
lehet sok mindenre. „Két költő a hídon,
fejükön székekkel” – elképzelhető egy
kép ezzel a címmel. Remélem, tárgyilagos
kép volna, nem valamiféle
átszellemítés. Az a két szék,
fontos, hogy ezt megértsük, semmiképp sem
glória a fejünkön. A híd közepe táján
– de nem azért, hogy bármit is bizonyítsunk –
leültünk rájuk. Különösen az egyik-
ből állt ki a rugó, nem tudom, melyikünknek
jutott az. Mindegy, aligha lehetne erre
a későbbieket visszavezetni. Kellemes
nyári este volt. Rágyújtottunk,
élveztük a lakályosságnak ezt a,
mondhatni, szokatlan formáját.

     A székek aztán
egy darabig szolgáltak becsületesen: ők voltak a
székek P.-éknél. Hanem az ember
jobbra vágyik, mint ami van: a székeket
beadták egy kárpitoshoz. A lakást is
elcserélték, az elsőt kényszerből, a másodikat,
mert nem szerették. Manapság
ritkábban jövünk össze náluk. Sok minden
közrejátszik. G. elhagyta A.-t
(P. feleségét), aztán M. (B. felesége)
szakított velem, majd G.-től elvált a másik
M. (G. felesége) és hozzám jött (közben B.-ék
is különváltak), P. öngyilkos lett és azóta
félig-meddig szanatóriumban lakik,
nem beszélve a világhelyzet változásairól,
 és különben is: nincs hova leülni.

Audio production: Petőfi Irodalmi Múzeum 2006

Chairs above the Danube

anglais

Those two chairs were not really

all that ugly. Too bad the springs

protruded from them and the upholstery

was so hopelessly filthy.

But chairs they were, all the same. And right for that apartment.

So we carried them, mostly on our heads,

from Orlay Street, across the former

Francis Joseph, now Liberty, Bridge, to Number 2 Ráday Street where P. lived

at the time (as some of his poems will show.)


A chair, not to say two, has

many uses. "Two Poets on a Bridge

with Chairs on their Heads"—one can imagine

a painting so entitled. I hope it would be

a down-to-earth painting and not one of those

transfigurations. Those two chairs—¬

and it's important to make this clear—were by no means

just halos around our heads. About halfway across the bridge¬—

and not for the purpose of proving anything—¬

we sat down on them. The springs protruded more prominently from

one—I don't recall which of us

got it. Doesn't matter, since what happened later

can hardly be explained by that. It was a pleasant

summer evening. We lit cigarettes,

enjoying this one might say

unusual' form of coziness.

       The chairs later served

nicely for a while: at the P.s' they

were the chairs. But man wants something better

than what is: the chairs were sent to an upholsterer. Then the P.s

moved also, the first time, because they had to, the second,

because they hated their apartment. Nowadays

we meet less often at their place. Several things

brought this about: G. left A.

(P.'s wife) and then M. (B.'s wife)

broke off with me, and the other M. (G.'s wife)

divorced G. and married me (while the B.s

also separated) and P. attempted suicide and

has been living more or less in a sanatorium ever since,

not to mention the changes in the world situation,

so anyway: there's nothing left to sit on.

Translated by William Jay Smith

Modern Hungarian Poetry. Corvina Press, Budapest
in co-production with Columbia University Press, 1977