Orsolya Bencsik 
Translator

on Lyrikline: 4 poems translated

from: serbe to: hongrois

Original

Translation

Micro & soft forecast

serbe | Ana Ristović

Sedećemo u istoj spavaćoj sobi,
ćuteći, svako za svojim stolom,
i slati jedno drugom najpre opširna
a onda vrlo štura pisma
preko interneta.

Na kraju ni to, već samo potpise
uz pitanje
Jesi li za kafu, čaj, poljubac
ili ni za šta.

Ekrani će goreti i zujati
od viška pamćenja onoga
što smo ostavili u hodniku
glasne ranobračne istorije.

Utiskujući se celim telom
u belinu stakla kao nekada u sneg
pravićemo pale anđele
težine milion gigabajta
od kojih se ruši i najčvršći sistem.

Ono što će preživeti biće plavo
kao oko giljotine.
*

Ono što progovori:
stolovi, stolice, pepeljare i podovi
nadglasavaće jedno drugo
pozajmivši samo oblik naše nekadašnje blizine.

* Adam Zagajevski, Referendum

© Ana Ristović
from: Život na razglednici
Beograd: Plato , 2003
Audio production: 2005, M.Mechner / Literaturwerkstatt Berlin

Hitvestársak a billentyűzetnél

hongrois

Ugyanabban a hálószobában fogunk ülni, 
ki-ki szóltan a maga asztalánál, 
és ki-ki a másikának
előbb terjengős, majd igen kusza
leveleket küldöz az interneten.

A végén még ennyit sem, hanem csak
alurla betűzött kérdéseket:
Volna kedved kávéra, teára, csókra
vagy a semmire?

Izzanak és zúgnak majd a monitorok
az emlékek feleslegétől, amit
a zajos, korai házassák történetének
folyosójan leraktunk.

Egész testünkkel lenyomatot hagynuk 
a fehér üvegen, mint valaha hóban, 
millió gigabájtnyi súlyú bukott angyalokat, 
akik alatt még a legszilárdabb rendszer is összerogy.

Bármi marad is hátra, komor lesz, 
akár a guillotine nyílása.

Ami csak megszólal:
az asztal, a szék, a hamutartó, a padló, 
egyik a másik szavába vágva
hajdani közelségünknek csupán
alakját veszi kölcsön.

Fordítása: Bencsik Orsolya

Jezik, moj jež

serbe | Ana Ristović

Ljubljanski taksisti se klade
da sam iz Ukrajine.

Na moje »Dobar dan«,
požele mi dobru noć –
moj slovenački miriše na jug ili istok,
siguran užitak.

Beogradski misle
da dolazim iz užičkih krajeva:
otežem, tvrde, kao Morava pred sušu.

A oni oko autobuske stanice
na koju stižem umorna od puta
kažu da mi Ć nije kao njihovo meko,
mora da sam Slovenka –
i pod povišenim pritiskom
taksimetar otkucava sve brže i brže.

I pitaju se, pod kojom firmom
vozim tanko telo, usijanu glavu,
čiji je mali kofer na kolenima i pod njim
čija kratka suknja,
ćumez sa namenom vedrom.

Čije je tvrdo DŽ na sandalama
privezano umesto kopče
i čija su dva glasna A iz imena
oko mojih ruku i vrata, umesto omče.

I pitaju se, a ne znaju:
moj jezik brži je od mene,
jež maratonac na 500 kilometara
kome bodlje rastu na unutra.

Kao zaverenici, sastajemo se
u bescarinskoj zoni, na pola puta:
naše su neme šume, gluva doba
u kojima ga mogu grejati u ruci.

Osuđeni jedno na drugo,
gramatičke revolucije preživljavamo ćutke:
ja radost ponovo nađene dvojine,
on, strah od crnog imperfekta.

© Ana Ristović
from: Život na razglednici
Beograd: Plato, 2003
Audio production: 2005, M.Mechner / Literaturwerkstatt Berlin

Nyelv, én sünöm

hongrois

A ljubljanai taxisofőrök fogadnak rá, 
hogy ukrán vagyok.

Jó napot! -omra
Jó éjszakát! kívánnak - 
szlovén nyelvem déli vagy keleti zamatú, 
könnyű préda.

A belgrádiak azt gondolják, 
hogy Užice vidékéről jövök.
Hangzóim úgy nyúlnak, allítják, mint az aszály előtti Morava.

De az autöbuszállomás körül, 
ahová fáradtan az úttól megérkezem, 
azt mondják, a ty-m nem olyan lágy, mint az övék, 
szlovén vagyok, nyilván - 
és mert így többet nyomok a latba, 
a taxióra mind hevesebben pörög.

És azt kérdezgetik, melyik cég
futtajta karcsú testem, forró fejem, 
kié a kis koffer a térden, és kié
az alatta levő rövid szoknya, 
a bohém rendeltetésű lebuj?

Kié a kapocs helyett szandálra tűzött, kemény dzs,
és kié a név két hangos a-ja,
és hurok a kezem és nyakam körül?

És kérdezősköndek, nem tudva:
a nyelvem gyorsabb nálam is, 
sün-maratonfutó 500 kilométeren, 
amelynek a tüskéi befelé nőnek.

Mint az összeesküvők feleúton, 
a vámszabad övezetben találkozunk:
miénk a néma erdő, a süket kor, 
ahol őt karomban melengethetem.

Egymásra vagyunk utalva:
a nyelvtani forradalmat szót se szólva éljükt át, 
én mint az újonnan fellelt kettősség örömét, 
ő mint a fekete imperfectumtól való rettegést.

Fordítása: Bencsik Orsolya

Podzemna ljubav

serbe | Ana Ristović

Kada smo se uselili
bili smo napola u zemlji
napola nad njom –
stan u suterenu sa pogledom na vrt
pun breskvi i višanja u cvatu.

Znali smo da natrula tela uplaši prejaka svetlost
i isuši vlagu koju mogu deliti samo udvoje.
I ležali smo nagi u hladnoj sobi
i klizili jedno po drugom
i razmenjivali male, hranjene smrti
kao džempere u koje su moljci
davno utkali legla.

Kada smo se uselili, rekao si:
»Nekim knjigama treba dati pravo na olakšanje,«
i na policu u WC-u, u vertikali
do podzemnog sveta
postavio Džojsova pisma Nori.
»Neke snove treba zauzdati,« rekla sam
i kraj uzglavlja, poput koplja
porinula Kratki pregled raspadanja.

Kada smo se uselili, napola u zemlji,
napola nad njom,
povukla sam kao Arijadna pupčanu vrpcu
koja ti je rođenjem bila tri puta
obmotana oko vrata.

I ti, mojih pola kilograma
koji me nekad deliše od inkubatora
pretvorio u silu ljubljene mi teže
što nedostajaše sirotoj zemlji
da me pričvrsti za sebe.

Bili smo dva napukla čuna
iz kojih je neko godinama vadio vodu
i vraćao je u more.

Danas smo dve šupljine
u kojima rastu dva čuna
što znaju za rub,
a ipak podižu vesla u tišini.

Više se ne propinjemo na prste
da bismo videli nebo:
verujemo, ono čas beskraj, čas pustoš
pozajmljuje od nas.

Truljenje je, dušo, privilegija zrenja;
nad zemljom i u zemlji,
isti užitak, ista razmena.

© Ana Ristović
from: Život na razglednici
Beograd : Plato, 2003
Audio production: 2005, M.Mechner / Literaturwerkstatt Berlin

Földalatti szerelem

hongrois

A mikor beköltöztünk, 
félig a földben, 
félig fölötte voltunk - 
virágzó őszibarackkal és meggyfaval teli
kertre nézett az alagsori lakás-

Tudtuk, hogy a korhadó testet megrémíti a túl erős fény, 
és felzárítja a csak kettőnek elegendő nedvességet.
Meztelenül feküdtünk s hideg szobában, 
és siklottunk egymáson, 
cserélgettük a kis, gondozott halálokat, 
akárcsak a pulóvereket, 
melyekbe a molyok régen megvackoltak.

Amikor beköltöztünk, azt mondtad:
„Bizonyos könyveknek jogot kell adni a megkönnyebbülésre”,
és a WC-ben a polcra, merőlegesen
a földalatti világra, 
Joyce Norához cimzett levelezését helyezted.
„Bizonyos álmokat meg kell zabolázni”, mondtam, 
és az ágy fejrésze mellől, 
elvetettem lándzsaként A bomlás kézikönyvét.

Amikor beköltöztünk, félig a földbe, 
félig a föld fölé, 
megragadtam, mint Aiadné, a születésedkor
háromzorosan a nyakad köré
tekeredő köldökzsinórt.

És te inkubátortól valamikor
elválasztó fél kilogramjaim
az imádott nehézkedés erejévé változtattad, 
szegény Földnek csak ez hiányzott, 
hogy magára tapasszon.

Két repedt csónak voltunk, 
melyekból valaki éveken át merte a vizet
a tengerbe vissza.

Má két üreg vagyunk, 
bennülk két ladik növekzik, 
két túlsó partot tudó, 
csöndben felemelik mégis az evezőt.

Többé nem pipiskedünk, 
hogy láthassuk az eget:
hisszük, hogy egyszer a végtelent, másszor a sivaragot
kölcsönzi tőlnuk.

A rothadás, lelkem, az éretté válás privilégiuma, 
a földön és a föld alatt
egy az élvezet, egy a kölcsönösség.

Fordítása: Bencsik Orsolya

Sneg u cipelama

serbe | Ana Ristović

Ne gradi se kuća na zbirkama escajga
mada koja kašika više
ponekad dobro dođe.

Ne gradi se kuća na novim zavesama
mada drugačije poglede
s vremena na vreme
treba zakloniti novim platnom.

Da bi dom bio dom, između ostalog
treba ti i mnogo toga
čega bi se unapred
odrekao, vrlo rado.

Slušaj šta kažu Eskimi:
da bi sagradio dobar iglo
godinama moraš da nosiš
sneg u cipelama.

I špenadlu, zaboravljenu
u okovratniku kaputa,
blizu žile kucavice.

© Ana Ristović
from: Život na razglednici
Beograd : Plato, 2003
Audio production: 2005, M.Mechner / Literaturwerkstatt Berlin

Hó a cipőben

hongrois

Nem épül ház evőeszköz-készletekből,
habár néhány felesleges kanál
alkalmasint még jól jöhet.

Nem épül ház új függönyökből, 
habár az eltérő nézeteket
időről időre
új vásznakkal kell eltarkani.

Hogy ay otthon otthon legyen, 
többek között
sok olyasmire van szükséged,
amiről előzetesen szívesen lemondanál.

Hallgasd, mit mondanak az eszkimók:
hogy megépüljön egy jó uglu, 
évekig kell a cipődben
a havat hordanod.

És a gombostűt
a kabát gallérjában felejtve, 
az ütőérhrz közel.

Fordítása: Bencsik Orsolya